Álmosan tömtük ki Andorrát

A nem túl hivalkodó, alig kétezer nézőt befogadó aixovalli stadionban kezdte meg első világbajnoki selejtezőjét a magyar labdarúgó-válogatott. Andorra ellen még soha sem játszottunk, de aktuális ellenfelünk esetében még így sem lehetett helytálló a sötét ló kifejezés. A pireneusi miniállam alig 18 éves önálló labdarúgó történelme során mindössze egyetlen tétmeccset nyert meg, 2006-ban Macedóniát győzte le. Szóval jogos optimizmussal várhattuk a mérkőzést még akkor is, hogy az ellenfél soraiban egy Pujol, Clémente vagy éppen Vieira rúgta a labdát. Szerencsénkre csak a klasszisok andorrai névrokonai...

A szokásosnál is szomorúbban szólt a meccs előtt a magyar himnusz, de ez nem a balsorsnak, inkább a magnó félig lemerült elemeinek volt köszönhető. Az esélyegyenlőség jegyében azonban a hazaiaké is hasonló „stílusban” hangzott el.

Már a 3. percben megszületett az első gól, Szalai Ádám találatát azonban – talán kissé elhamarkodottan – les miatt érvénytelenítette a játékvezető. Tíz perc múlva azonban Dzsudzsák Balázs szögletét a kapuba fejelte Juhász Roland, majd Gera Zoltán értékesítette egy büntetőt. Az andorraiak inkább durvaságukkal tűntek ki, a mieink pedig azzal, hogy istenigazából nem nagyon erőlködtek. A végén a tíz emberrel játszó hazaiak ellen belelendültünk: Szalai, Priskin és Koman is betalált, így 5-0 lett a vége.