"Négy napig a túloldalon jártam" - többször az öngyilkosságra gondolt a magyar sportoló

Balogh Zoltán életének első huszonhét éve a cselgáncs bűvkörében telt, amikor csaknem végzetes autóbalesetet szenvedett, kerekesszékbe kényszerült. Immár 58 esztendős, és mozgáskorlátozottként sem szakadt el a sporttól, amiről 'Kapáslövés' címmel könyvet írt. Hősei elsősorban sportolók, egykori sportolók vagy éppen egy kisfiú, aki arról álmodozik, hogy nagy futballista lesz; ezek a figurák ugyanúgy hordozzák a maguk keresztjeit, mint a hétköznapi emberek - írja a Mandiner.

"A baleset után lázálmaimban négy napig a túloldalon jártam. A testem öntudatlanul feküdt a kórházi ágyon, a fejemet csavarok rögzítették, hogy ne tudjam mozgatni. Nem tetszett, amikor felébredtem, összevontam a szemöldököm. Mást nem tudtam tenni. A kezeim és a lábaim nem mozogtak. Előtte a harminc felé közeledő sportos férfiak sebezhetetlennek hitt életét élveztem, gyönyörű feleséggel, tündérszép kislánnyal az oldalamon. Csalánba nem üt a ménkű, hittem, hirdettem, hatalmas egóval. Ütött. Nagyot." - mondta Balogh Zoltán.

Az egykori cselgáncsozó elismerte, megfordult a fejében, hogy véget vet az életének.

"Amikor a kórházi ágyban feküdtem, és a két szememen kívül semmi más testrészemet nem tudtam mozgatni, akkor azt hittem, itt a vég. Hogy eszembe jutott-e az öngyilkosság? Igen, többször is. Gyönyörű feleségemnek, Erikának többször is mondtam, hogy kezdjen új életet, de ő mindvégig kitartott mellettem, az ő szeretete tartott életben, és végül miatta nem hagytam el magam: tízszer, százszor, ezerszer is megcsináltam azokat a gyakorlatokat, amely során elhatalmasodott rajtam az életigenlés érzése."