Beletörődött, már nem gondol a magyar válogatottra a kiváló játékos

Az olimpia után Bátorfi Zoltán szövetségi kapitány rövid úton kirakta a válogatottból az addig megbízható versenyzőnek tartott Pergel Szandrát. A szakember nem a játéktudása miatt vált meg az olimpikontól, kijelentette, edzői döntései folyamatos megkérdőjelezése miatt elképzelhetetlennek tartja a közös munkát a pingpongozóval.

– Teljesen "új" életet kellett kezdenem, miután nem kellettem a válogatottba – mesélte a Borsnak Szandra. – Addig minden egyszerűen ment, volt hol tréningeznem, voltak partnerek. De szerencsére ma már minden sínen van, szívesen látnak az óbudai klubban és a vasutasoknál is. Játszhatok fiúkkal, köszönet a korábbi válogatottaknak, Kriston Daninak és Jakab Janinak, és persze a lányoknak, hiszen velük is kötelező tréningezni, mert tőlük másképpen jön a labda, mint a férfiaktól. S, ha minden kötél szakad, akkor ott van még a papám, aki igazolt asztaliteniszező volt még Klampárék korában.

Szandra kijelentette, már semmit sem csinálna vissza, nem akar már a válogatottakkal tréningezni, jól érzi magát a bőrében, és az olasz klubcsapatában.

– Csapatmeccseket még játszom itt az ASV Eppan csapatában Bolzanóban, és otthon az Extra Ligában is segítem a Kiskunmajsa gárdáját. Nem panaszkodhatok, hiszen az olasz csapattal közel állunk a nemzetközi szerepléshez, a majsaiakkal pedig a magyar bajnokág negyedik-ötödik helyén harcolunk a pontokért – jelentette ki Pergel Szandra.

A volt válogatott pingpongos már nem gondolkodik a nemzeti csapatban, pedig Szudi Ádámmal a világ egyik legjobb vegyespárosának mondták őket. Világranglista helyezése alapján még egyéniben is indulhatott volna nemzetközi versenyeken, például a nem rég befejeződött szingapúri Grand Smash-viadalon, de azt nem tudta és nem is akarta saját zsebből finanszírozni.

– Kerek a világ körülöttem. Ingázom Itália és Magyarország között, valamint Kiskunmajsa és Budapest között. Ha nem játszom vár otthon a család, az unokahúgaim, a párom és a barátaim. Szóval tényleg kerek a világ, remélem még sokáig így is marad.