Exkluzív felvételek: Klinga László fotózta a müncheni olimpiai túszdrámát

Nem volt boldogabb ember 1972 szeptemberében Klinga Lászlónál. Szabadfogású birkózónk bronzérmet szerzett a bajor fővárosban, majd ötödikén kora hajnalban ébredt, ugyanis örömében nem pihent sokáig.

– Arra gondoltam, körülnézek, sétálgatok – emlékezik a Macska becenevű Klinga.

Éppen szedelőzködtem, kétemeletes épületünk szobájának ablakához léptem, amikor egy Puma melegítőbe öltözött fegyveres férfi kívülről pisszegett, majd az ujjával jelzett: maradjak csendben, lépjek biztonságos helyre, ahol nem érhet lövés– folytatja a 73 éves edző, aki végrehajtotta az utasítást, majd kiderítette a sporttársaival, hogy mi történt.

Időben beépültek

– Erről eddig sosem beszéltem. Az izraeli sportolók és vezetők elleni merényletet úgy készítették elő, hogy napokkal a rajt előtt a fegyveresek kertészként, kisegítő munkásként munkára jelentkeztek az olimpiai faluban, és fo­kozatosan becsempészték oda az automata fegyvereket – mond­ja Klinga.

Ötödikén hajnali fél ötkor a nyolc palesztin átmászott az amúgy őrizetlen falu falán, és az izraeliek szobájához osontak. A lövöldözés a magyar birkózók szálláshelyétől 500 méterre robbant ki. Klinga úgy tudja, az egyik lelőtt férfi izraeli Moszad-ügynök volt, akit honfitársai őrzése céljából utaztattak a bajor fővárosba.

– A lövöldözés során megközelítettük azt az épületet, amelyikben két izraelit kivégez­tek. Varga Jancsival, az 1968-as mexikóvárosi olimpia kötött­fogású bajnokával, aki Münchenben a 4. helyet szerezte meg, fel akartunk mászni egy, a megtámadottak épületéhez közeli ház tetejére, hogy fotózhassuk, amint a fegyveres rendőrök közbeavatkozásra készülnek. Ezt persze a biztonságiak megtiltották.

– Később lázas sürgés-forgás támadt az izraeli szállás környékén – teszi hozzá a bronzérmes.

Látták fehér zászlóval a faluban vonulni Avery Brun­dage-t, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét, aki a kilenc izraeli túszt őrzővel próbált tárgyalni. Mindhiába.

Krétanyomok

Ötödikén felfüggesztették a versenyeket. Úgy volt, hogy vége a sportfesztiválnak, végül ha­todikán mégis folytatódtak a küz­delmek.

– Azon a napon Bajkó Karcsival, Hegedüs Csabával és Csatári Józsival, három versenyzőtársammal bementünk abba a szobába, ahol a két túszt megölték. Velünk volt Lukácsa Béla nemzetközi bíró, aki azt füllentette az őrnek, van magyar származású a halottak között, ezért érdeklődünk. Odabent akkorra már rendet raktak, de a két holttest helyét körülrajzoló krétanyomokat azért láthattuk.

1992-ben a lelőtt izraeliek közül kettő özvegyének követelésére a német rendőrség átadta a mészárlásról készült eredeti fotókat. Így derült ki, hogy a szobában a Fekete Szeptember két tagja a többiek szeme láttára Joszef Romano súlyemelőt kasztrálta, megkínozta, majd agyonlőtte. A terroristák szabad elvonulást kértek, túszaikkal Kairóba kívántak repülni. Két helikopterrel vitték őket a fürsten­feldb­rucki katonai repülőtérre, ahol éjjel 23 órától 45 per­ces tűzpárbaj folyt le. En­nek során további izraeliek, öt palesztin és egy német rendőr meghalt.

Vakító fény

A reptéren a német rendőrség elkövette azt a hibát, hogy a túszokkal érkező fegyvereseket hirtelen megvilágította, és egy időre ők maguk is elveszítették a látásukat. Rá­adásul lövészeik nem voltak kiképezve túszmentésre.

Az olimpia folytatódott, de a bronz­érmemnek valahogy nem tudtam igazán örülni– jegyzi meg Klinga László. Az esetből okulva az 1976-os montreali olimpián szigorú rendszabályokat léptettek életbe a kanadaiak.

– Nem beszélve az 1980-as moszkvai eseményről. A szovjet rendőrök külön útvonalakat festettek fel, előírták, melyikben közlekedhetnek sportolók, edzők, sportvezetők. Ott nem lehetett helye magyarázkodásnak, mellébeszélésnek. A biztonságiakon látszott, nem sokat kukoricáznának, ha valaki saját útvonalat kért volna magának.