Farkas Péter felcsapott péknek

Két világbajnoki aranyéremmel a háta mögött érkezett a barcelonai olimpiára a magyar kötöttfogású birkózó. A szakemberek és a szurkolók nem titkolták, olimpiai bajnoki címet várnak a népszerű „Farektól”. Farkas Péter pedig nem oko­- zott csalódást, simán nyert, ám ő másként emlékszik a ver­-senyre.

– Még az elején, a német Zander ellen nagyon meg kellett küzdeni a győzelemért – ismerte el Farkas. – Később már nem volt ennyire göröngyös az út, valamennyi meccsemet végig vezetve hoztam. Csak a döntőben kerültem egypontos hátrányba, de egy pörgetés és egy jól sikerült emelés után már nem volt kétséges, hogy az enyém lesz az arany.

Farkas elmondta, hogy sportágában sokkal többet nem tudott volna elérni, hiszen ez a csúcs.

– Talán még egy ötkarikás győzelem összejöhetett volna, de bevallom, már nem bírtam az állandó fogyasztást. Tizenöt kilókat kellett ledobnom magamról a versenyek előtt, hogy hozzam a 82 kilót, ez pedig felőrölt. Feljebb, a 90 kilósok közé pedig nem akartam menni. Így aztán már nem is tudtam magam annyira hajtani, ami a csúcson maradáshoz kellett volna. Inkább befejeztem a sportolást.

Farkas őszintén beszélt arról a korszakról is, amit legszívesebben kitörölne az emlékezetéből. Börtönbe került, ahol barátja, a szintén olimpiai bajnok Szabó Bence tartotta benne a lelket.

– Bence rengeteget segített, ő a kevesek egyike, aki megmaradt mellettem a zűrök ellenére is. Most meg, mert dolgoznom még nekem is kell, péklegény lettem, a tesómmal gyúrjuk az ipart. Meg is látszik rajtam, hogy finom kiflit sütünk, hiszen most legalább százhúsz kilót nyomok a mérlegen. Igaz, fogyasztanom már nem kell. Fogyasszon most már a fiam, aki az Újpestben birkózik. Tizenhét éves, ki tudja, mi lesz belőle. Elvégre rólam sem mondta volna meg senki ennyi idősen, hogy egyszer olimpiát nyerek.