Szerelme előtt szurkálódik Szatmári András

A selejtezőkkel tegnap megkezdődött a hazai vívó-vb.

– Hat évvel ezelőtt, amikor 2013-ban rendeztünk vb-t, a szüleim és a testvéreim már akkor is a helyszínen szurkoltak nekem. Akkor újoncként a nyolc közé kerültem. A verseny minden pillanatára emlékszem: a későbbi ezüstérmes orosztól kaptam ki egy tussal, ami akkor nagyon bosszantott, mert nem tudtam, leszek-e még valaha ilyen közel a vb-éremhez – emlékezik vissza a kezdetekre a mostani sereg­szemlére készült reklámfilm fő­szereplője. Szatmári András ma már nyugodtabban gondol az akkor történtekre. Talán mert 2017-ben nemhogy érmet, ara­nyat sikerült nyernie. –

Most a menyasszonyom is ott lesz a csarnokban, akit akkor még nem ismertem, de ma már Nóri a legnagyobb szurkolóm. Minden hazai versenyre elkísér, a külföldieket pedig interneten követi. Lelkes a nagymamám is, aki azt mondta, 77 évesen a helyszíni szurkolást már nem vállalja, nem bírná az izgalmakat, de mindig ott ül a gép vagy a tévé előtt – avat be a családi szurkolási szokásokba András. Gárdos Gábor tanítványa bízik a jó egyéni szereplésben, de a legfontosabb a csapat sikere, azzal nagy lépést tennének a tokiói olimpia felé.

– Jó lenne az aranyéremért vívni, de a négy közé jutás kötelező – mondja András, akinek nincs kabalája, nem veszi fel az egyszer már sikert hozó pólót vagy zoknit, mint több vívótársa teszi. – Nem akarom, hogy bármi is befolyásoljon, a tudásomban és a felkészülésemben bízom.

A vb előtt Telkiben edzőtáboroztak, ahol „sportbarát” volt az étkezés, sok salátát, levest és halat ettek, de a versenyek után elengedi majd magát.

– A Balatonon fogok pihenni, minimális mozgással, nem fogok megvonni magamtól semmilyen csábító falatot, lángost vagy hekket. Nekem az a pihenés, amikor teljesen elengedem magam. Ad­dig viszont csakis a vb-re koncentrálok.