A fulladást és a gránátot is megúszta Janics Natasa egykori edzője

2008-ban a pekingi olimpia után Fábiánné Rozsnyói Katalin négyes kajakcsoportja fellázadt, és úgy döntött, másutt folytatja. A háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa például Kovács Lászlót választotta. Szegedi együttműködésük négy éve újabb Janics-aranyérmet ugyan nem eredményezett, Kovács szaktudását azonban így is megsüvegelték. Pedig kevesen tudják, hogy az élete milyen mélyről indult.

– Hároméves koromban gyermekparalízist kaptam, ezért az egyik lábamra bicegek – mesélte a 72 éves mester. – Mivel mozgás nélkül képtelen voltam élni, szegedi barátom tanácsára ha­jóba ültem.

Előtte tíz évig nem is látta a szüleit, a nővérével a szerbiai Óbecsén élt, mivel Tito lezárta a magyar–jugoszláv határt. Volt is nagy öröm, amikor az orosz hadifogságból hazatért édesapját és Budapesten dolgozó édesanyját megismerhette Szegeden. A szerbiai kisebbségi lét sem volt zavartalan, fiatal srácként megesett, hogy egy szerb katona lenyomta a víz alá. Szerencsére visszatartotta a lélegzetét, és csak akkor bukkant fel, amikor a katona azt hitte, már nincs benne élet…

– Csúnya dolgokat láttam 2000-ben, amikor a délszláv háború alatt a horvátországi Beliscsén látogattam meg a kétszeres olimpiai bajnok Matija Ljubeket. Arra figyelmeztetett, vigyázzak a szerb gránátokra. Jött is egy sivítva, szerencsére ha kevéssel is, de elkerült.

A tréner jól ismerte Janics Natasa apját, a későbbi olimpiai második, kétszeres világbajnok Milant, aki 2003. január 1-jén autóbalesetben halt meg.

– Natasa emiatt csaknem befejezte a kajakozást, de Fá­biánné hímes tojásként bánt vele, és megmentette az élsportnak – tette hozzá.

A domaszéki tanyán élő mesteredző drukkol majd jövőre másik tanítványáért, Kárász Annáért is a 2020-as tokiói olimpián.

– Édesapja tanácsára jött tanulni Dunaújvárosból Szegedre, közben kajakozott, és mindent igyekezett ellesni Janicstól. Kőkemény elszántságát is – mondja. – Ezt az évet egyébként még végigdolgozom, mert a 23 éveseimből álló csoportom erre kötelez, aztán pihenő. Igaz, amíg élek, kijárok a Maty-éri pályára – ígéri Laci bácsi.