Bordán száműzte a lehetetlen fogalmát

Bordán Dezső tanítványai máig hálásak a mesternek, elvégre férfi tornászválogatottunk volt vezetőedzője csapatban ki­harcolt, 1980-as moszkvai olimpiai bronzérmével óriásit alkotott. Nem beszélve a tizennégy világversenyen szerzett szerenkénti első helyről, amelyek között volt olimpiai, világ- és Európa-bajnoki is.

– Hála gyanánt azzal támadtak, hogy diktátor vagyok – emlékszik vissza a 75 éves Bordán, aki arra nevelte versenyzőit, hogy töröljék az agyukból a lehetetlen fogalmát. Sokan berzenkedtek túlzottan feszített felkészítési módszerei miatt, és amikor jöttek a sikerek, újra megnőtt az ellenségei száma. Erre karakán módon válaszolt: a 90-es évek elején felöltötte zsinóros bocskaiját, és egy rendezvényen visszautasította a szövetség által neki megítélt sportági Halhatatlanok Klubja-tagságot. Nem óhajtott elismerést azoktól, akik a lelkük mélyén ki nem állhatták. Csaknem húsz évig fáradozott a válogatott vezetőedzőjeként, bő hét évig az osztrákoknál is – utóbbiért arany emlékérmet kapott.

– Három esztendeig azért dolgoztam a Lajtán túl, mert megfogadtam, addig nem jövök haza, amíg Horn Gyula a magyar miniszterelnök.

Egy, Bordán edzésein hospitáló leningrádi edző azt füllentette, a szakdolgozatához gyűjt anyagot – valójában „lekoppintotta” a lólengésben egykor forradalmi elemet, a Magyar Zoltán-féle vándort. A tréner szilárd jellemét alighanem egyik nagyapjának is köszöni, vitéz Molnár Dezső tiszthelyettes ugyanis az első világháborúban Lembergnél géppuskájával átkúszott a frontvonalon az oroszok hátába, és onnan aprította az ellenséget.

A szaktekintély súlyt fektetett Magyarék hazafias nevelésére. Lévén egri születésű, elmesélte nekik, mekkora élmény volt, amikor 1952-ben Dobó István várkapitány és a hős várvédők törökverésének négyszázadik évfordulójára emlékeztek. 

A mai magyar tornasport sajnos már nem vi­lágverő, a szczecini Eb-n egyéni összetettben a legjobb magyar, Babos Ádám a 43. lett.

– Nem kellemes eredmény – állapítja meg Bordán. – De manapság hat-hét férfi tornász indul a magyar bajnokságon, ez­zel szemben Ma­gyar Zoliék idejében negyvenöten neveztek. Alapvető szemléletváltásra lenne szükség, például megtiltanám, hogy utánpótláskorú tornász idő előtt versengjen a felnőttek között, tudniillik a vert mezőnyben végezve elveszik a kedvét a folytatástól.