Tizenegy Vépivel Dalnoki végigverte volna az országot

Egykori edzője, Dalnoki Jenő ezt nyilatkozta: adjatok tizenegy Vépit, és végigverem az országot! Mit szólt hozzá? – kérdeztük a 69 éves Vépitől.

Ezzel a keménységemre célzott, ami őt ugyanúgy jellemezte, mint engem, ezért kedvelt.

Kerek pályafutás az öné, elvégre U23-as Eb-t nyert és ezüstérmes lett az 1972-es müncheni olimpián.

A szégyenteljes terrorista-akció után az olimpiai faluban már pakoltam, mert azt hittem, indulunk haza, ám végül győzött a józan ész, és a játékok folytatódtak.

Sajnos a futballtorna döntőjében magyar vereséggel. Mi történt?

Tudja, a szovjet és NDK válogatott kiegyezett egy bundadöntetlenben, és mindkettő bronzérmet kapott. Ennek tudatában a döntőben 

1-0-s vezetésünknél lengyel ellenfelünk vezetői azt ajánlották: adjuk mi is remire, azzal két bajnokot avatnak. A dologból semmi sem lett, kikaptunk 2-1-re, és maradt a második hely.

Ami az NB I-es csatákat illeti, legendák szólnak a szikrázó Vépi–Zámbó Sándor összecsapá­sokról.

Folyt a zrika rendesen a Dózsa klasszisával, aki fantasztikus szélső volt. Rá­adásul gyakran rám osztották ki Bene Ferencet is, aki maga volt az életveszély.

Az NB I-esek naptári évzáró meccsén, december 16-án némelyik jelenet inkább karatemozdulatot idézett. 
A fehérvári Kovács István csaknem Lovrencsics Gergő lábát törte, Vinícius Paulo meg úgy rúgta fejbe Varga Rolandot, hogy agyrázkódással került kórházba. Hasonlóan kíméletlen rang­adót tippel tavaszra is?

Bár jómagam KEK-második vagyok, de egy lábtörésem miatt nem játszhattam 1975-ben a Dinamo Kijev elleni aranymeccsen. A keménység a foci része, ami pedig Kovácsékat illeti, a két fehérvári játékosról nem feltételezek szándékosságot.