Még mindig fáj az elveszített aranyérem

Az Újpest három gólvágója, Dunai Antal, Bene Ferenc és Fazekas László számolatlanul lőtték a gólokat, hárman hetvenkettőt, miközben két kapusuknak, Szentmihályi Antalnak és Borbély Lászlónak csak huszonhétszer kellett kikotorni maguk mögül a labdát.

– Mindenki azt gondolja, hogy nekünk, kapusoknak nagyon könnyű dolgunk volt a Dózsában – mondta a Borsnak Borbély László. – Mondogatták is nekünk, teljesen mindegy, hány gólt kapunk, elöl a zseniális csatárok úgyis kettővel-hárommal többet rúgnak. Persze, azt a rengeteg letolást nem hallották a szurkolók, amikor az ellenfél betalált. Azt sokan elfelejtik, hogy olyan sztárok rohamozták a kapunkat, mint Al­bert Flórián, Varga Zoltán, vagy éppen Farkas János.

Borbély az Újpest akkori három csatársztárja közül nem tudja eldönteni, ki volt a legjobb.

– Fazék, Ferike és Anti között nem tudok sorrendet felállítani. De az én személyes kedvencem Göröcs Titi volt. Nélküle biztosan kevesebb gólt rúgtak volna a csatárok. Titi becsukott szemmel is tudta, merre vannak a támadók, és úgy varázsolta a lábukra a labdát, hogy az abból adódó helyzeteket már szinte képtelenség volt kihagyni – magyarázta Borbély, akinek mai napig fáj, hogy a 102 szerzett gól ellenére elúszott az Újpest bajnoki címe, ám szerinte ahhoz egyik kollégája hatalmas hibájára is szükség volt az idény végén.

– Varga Laci, a Vasas kapusa a Fradi ellen olyan luftot rúgott egy hazaadás után, hogy a lábát a stadionon túlról hozták vissza, a labda pedig becsorgott a kapuba. Végzetes hiba volt a szempontunkból…