Berki Krisztián helyett a kislánya tréningezik

Berki Krisztiánnak egyelőre van ideje, hogy a KSI tornatermébe kísérje Liát. A lólengés londoni olimpiai aranyérmese sokadik vállműtétje után lábadozik, komolyabb tréninget még nem végezhet.

– Egyre jobban vagyok – mondta a bajnok –, már nem érzek fájdalmat azoknál a mozdulatoknál, amelyek miatt kény­telen voltam ismét kés alá feküdni. Türelmes vagyok, nem siettetem a visszatérést, bár elismerem, nagyon hiányzik az edzőterem és a versenyek légköre. A rehabilitáció, a gyógytorna most a legfontosabb. Persze minden rosszban akad valami jó: legalább Liát le tudom vinni edzésre. A kislány már „mászós korában” is a teremben rosszalkodott, szülei alig értek a nyomába, olyan gyorsan kúszott a szőnyegen.

– Tíz hónapos lehetett, amikor járni kezdett. Egy pillanatra sem maradt nyugton, akkor határoztuk el Marcsival, a feleségemmel, hogy  levisszük az uszodába.

– De most a tornateremben vannak – vetettük fel neki!

– Lia valamit örökölhetett tőlem, ugyanis legalább olyan nehezen ba­rátkozott össze a vízzel, mint jómagam. Igaz, megtanult valamennyire úszni, de úgy, mint én, inkább csak az életéért küzd.

Krisztián az edzőteremben ritkán foglalkozik Liával, ott az edző a főnök, jószerivel alig látja, mit csinálnak.

– Nekem az a legfontosabb, hogy élvezze a bukfencezést, szeressen mozogni, tanulja meg, hogyan kell a testével bánni. Viszont, ha úgy alakul, és titkon reménykedem benne, akkor természetesen minden segítséget megadok neki, hogy akár versenyző váljon belőle. Talán valamit örökölt a génjeimből: hiszen tudjuk, a vér sem válik vízzé...