17 órát is utazik a válogatottért - interjú Németh Krisztiánnal

Pályafutása legeredményesebb időszakának helyszínére igazolt vissza. Örömmel ment?

Nagyon boldog vagyok, hogy visszakerültem ahhoz a klubhoz, ahol – ki merem jelenteni – a legjobban éreztem magam a karrierem során.

Mely kansasi emlékeiről fog még az unokáinak is mesélni?

Egyéni szinten a Portlandnek lőtt gólomról, amikor a félpályáról indulva három védőt sikerült kicseleznem és a kapuba találnom. Csapatszinten pedig azt, amikor megnyertük a kupát. Azt sosem fogom elfelej­teni.

Legutóbb 10 évvel ezelőtt, még Liverpoolban volt magyar csapattársa, a szintén válogatott Gulácsi Péter. Most újra lesz honfitársa a pályán, Sallói Dániel.

Örülök, mert Dani nagyon tehetséges játékos. Azon leszek, hogy tapasztalatommal tudjam segíteni őt, és remélem, jó párost fogunk alkotni a kapu előtt.

Már át is költözött Kansasbe?

Itt vagyok ugyan, de a költözésre a hétvégén kerül sor. Mivel ez a város, mondhatni, a második otthonom, ismerem és szeretem, már azt is tudom, hol fogok lakni.

Ezzel a legtávolabb, Budapesttől több mint 8300 kilométerre élő magyar válogatott focista lett. Milyen gyakran lesz ideje hazalátogatni?

Legutóbb márciusban voltam otthon, és mivel novemberig tart a bajnokság, nem tudom, mikor lesz a legközelebb. Szerencsére a család már megszokta, hogy nem lát sokat. Lassan tíz éve élek tőlük távol.

Most megint nagyon távol. Repülővel több mint 17 óra az út. A válogatottért önnek megéri ennyit utazni?

Természetesen! A nemzeti csapatért áldozatokat kell hozni, és nekem ez nem okoz problémát. Ha a szövetségi kapitány számít rám, én megyek.

Mit gondol az új kapitányról, Marco Rossiról, jól tudnak majd együtt dolgozni?

A közönség támogatja, és remélem, a válogatottal is hasonlóan sikeres lesz, mint a Honvéddal. Személyes tapasztalatom egyelőre nincs, de bizakodó vagyok.