Kapitánytörténelem – 28 helyet javított a válogatott Várhidivel, mégis menesztették

Kisteleki István, az MLSZ elnöke 2006. novemberében előbb tanácsot kért Várhiditől, majd mivel korábban az utánpótlás-válogatott szakvezetőjeként kiválóan teljesített, a Kanada elleni barátságos meccsre már ideig­lenes megbízást kapott a felnőt­tek élén.

– Azt mondtam az elnöknek, induljunk tiszta lappal, fiatal srácokkal, hiszen éppen rendelkezésre állt négy kiváló korosztály – emlékezik Várhidi, aki bajnokcsapatot kovácsolt az Újpestből, ezért hozzáértését senki sem vonta kétségbe. Kanada ellen kilenc újoncot dobott mélyvízbe, nyert velük 2-0-ra, erre Kisteleki folytatást ajánlott neki, amire igent mondott.

– Tudtam, hogy az 1986-os születésűeknél Priskin Tamás ügyes, reményteljesen fejlődött Dzsudzsák Balázs is, a 87-esek közül pedig Szalai Ádám tetszett. Stieber Zoltán és Filkor Attila az 1988-as korosztályban villogott, az egy esztendővel fiatalabbak között Koman Vladimir és Németh Krisztián tudása ígért sokat. Ment a szekér, ezért újabb egy esztendővel hosszabbítottunk.

Bár az Eb-selejtezőkön becsúsztak érzékeny vereségek, a 2008. január 22-ei elnökségin már határozatlan idejű szerződést fontolgattak. Igen ám, de közbejött a szlovákok és szlovénok elleni két vereség, ezért az addig kedvenc kapitánytól az április 24-ei MLSZ elnökségi ülésen megvonták a bizalmat.

– Hirtelen váltam kegyvesztetté. Persze értesültem arról, hogy a színfalak mögött a holland Erwin Koemannal tárgyaltak a vezetők, akik minden áron külföldi kapitányt akartak. Ezt tudomásul vettem, és örömömre az olimpiai válogatottat kaptam kézhez. Csakhogy az a csapat váratlanul 8-0-ra selejtezőt veszített idegenben a szerbek ellen. Ne bolygassuk, miért… Régi eset, de ilyen különbséggel kikapni nem a vé­letlen műve volt – hát távoznom kellett.

Vajon újabban miért rendre külföldi szakemberekbe veti a bizalmát az MLSZ?

– Talán mert hitelesebbnek tartják őket a vezetők. Szakmai oka nincs, mivel szikrányit sem tudnak többet nálunk, magyaroknál.

Némi töprengés után leszögezi, most ugyanolyan slamasztikában van válogatottunk, mint 2006 végén volt, amikor jött ő a fiataljaival. Amúgy érdekesség, eddig 17 különféle munkahelyen edzősködött.

– Mivel szeretem a magyar labdarúgást, sosem érdekel, hogy honnan kapom a felkérést.

Jelenleg az NB II-es Mosonmagyaróvárnál dolgozik, ezért Győrbe költözött, és hatvanévesen igazán boldog lenne, ha lánya jóvoltából végre egy unokának örülhetne.