Kapitánytörténelem: Komora rosszul viselte a vereséget, inkább lemondott

Verebes József a Győrnél, Komora Imre a Bp. Honvédnál művelt csodát az NB I-es labdarúgó-bajnokságban az 1986-os mexikói vb-kisiklás után, így kérdéses volt, melyikük kapja a kapitányi kinevezést.

– Szepesi György elnök választása végül rám esett ­– emlékszik vissza a 77 éves Komora, aki elsősorban a biztonságos alapvédekezésre tanította válogatottját. ­– A Norvégia elleni barátságos meccs 0-0-ja még rendjén valónak tűnt, aztán Eb-selejtezőn előbb idehaza a hollandok vertek meg minket 1-0-ra, majd a fájdalmas tőrdöfés az 1986. no­vember 12-i, athéni 1-2 volt a görögök ellen.­ Mivel ki nem állhattam a vereséget, lemondtam.

Azon máig hüledezem, hogy az apró görög támadók miként fejelhették le könnyedén a ma­gas védőinket. Azon a meccsen a nyugdíjas Komora veje, Détári Lajos bokaszalag-szakadást szenvedett, ami persze nem volt akadálya annak, hogy később mindketten visszatérjenek Görögországba, és az Olimpiakosz Pireusznál dolgozzanak.

– Még Puskás Ferenc is meglátogatott bennünket, és a sztárokat kedvelő görögök elhalmozták Dömét a szeretetükkel. Komora játékosként sem volt akárki, 1964 olimpiai bajnokát két tüdővel áldotta meg a természet.

– Megállás nélkül robotoltam a pályán, képtelen voltam elfáradni, de azt furcsállottam, hogy a válogatottban bérelt helyeket osztogattak. Albert Flóriánt és Tichy Lajost például képtelenség volt kiszorítani a legjobbak közül.

A klasszisok között egyébként helye van az exvejemnek, Détárinak is, aki már elvált a lányomtól, Andreától. Tőlük született két unokám, Dóra és Zsanett utazási ügyekkel foglalkozik, és bearanyozza a napjaimat. A fiamtól született har­madik unokám, Bo­tond pedig futballozott, nemrég viszont úszásra váltott.

Számomra egyébként az a csúcs, amikor a jó idő beköszöntével lemehetek a feleségemmel Révfülöpre a Balatonhoz, ott töltjük a nya­rat. A Honvéd meccseire már nem járok ki.