Vámos Marci nem kedveli, ha a magyar pólókapura más nemzet lobogóját akasztják - interjú

Jó hosszú buszutazás vár önökre Rijekáig! - vetettük fel.

Kétszer nyolc óra, ami nem egy leányálom, hiszen amint hazaérkezünk, már megyünk is tovább Pamplonába, ahol a spanyolokkal április 10-én Világliga-találkozót játszunk.

Hogyan űzhető el az utazás fáradalma?

Én mindig a busz hátsó sorában heveredek le mind a 199 centimmel. Csak az a baj, hogy az egyik karom rendre lelóg az ülésről. A csapat általában közös filmet választ, feltéve, ha lesz videólejátszó a járművön.

Az olaszokkal és görögökkel kezdenek, majd jön a helyosztó.

Az első két összecsapás riválisa nem könnyű rivális, hiszen mostanság eléggé átalakult a mi keretünk, ebből fakadóan sok a fiatal arc.

Mondja, közülük ki a legtehetségesebb pólós?

Ezt azért nem árulom el, mert esetleg megsértenék más tehetséges játékost.

A spanyolok elleni találkozó sem lesz sétagalopp!

Az igaz, de legalább a számomra legcsodásabb város, Barcelona országába utazunk. Ott lettem világbajnok, és az FC Barcelonában futballozik a kedvencem, Lionel Messi. Ráadásul azonos napon, június 24-én születtünk.

Nemrég azt nyilatkozta, a tavalyi budapesti vb-döntőben a horvátoktól elszenvedett vereséget még mindig képtelen feledni.

Ez igaz, bár ahogy múlnak a hónapok, lassan halványul az emlék. Az viszont kellemetlen, hogy felötlik bennem, amikor a finálé végeztével a győztes horvátok a kapunkra aggatták nemzeti lobogójukat. Ezt tették korábban szerbek is. De ígérem, lesz még magyar zászló az ő kapujukon is...

Így utólag mit lehetett volna tenni az ellen, hogy ne Horvátország húzzon el 4-0-ra az aranymeccs elején?

Jó megoldás lett volna például, ha mi szerzünk négygólos előnyt... De komolyra fordítva: feszesebb védekezéssel kikerülhettük volna azt a nagyon rossz kezdést.

Azt mondják, jó esélye van a magyar gólkirályi cím megszerzésére!

Igen, csapatommal, a Fradival jól mennek a dolgok, ám úgy vagyok vele, hogy inkább a zöld-fehér együttes legyen a bajnok, és ne én a gólkirály.