Gera Zoltán nem adja fociakadémiára a fiát 

"Előbb a 101-szeres válogatott Bozsik József, majd Király elé kerül" – tippel Gera Sándor, aki 63 évesen is kiemelkedően fitt, mi több, Kozármislenyben egy műfüves, kispályás bajnokságot nyert gárda kapusa. – Korábbi együttesemet, a Diána FC-t otthagytam, jelenleg jobbára rendőr csapattársakkal focizom, és olykor a Fradi-öregfiúkban is védek, ha hívnak. 

Úgy folytatja, alkatilag igencsak szerencsés férfi, és ezzel magyarázza, hogy a sérülés elkerüli. 

– Zoli fiam rám ütött, ha a műtétje után visszatér, további 2-3 idényt még rátesz, ami az FTC-nek és a válogatottnak is óriási előnyére szolgál. 

Sándor kedvtelve emlegeti a zöld-fehéreknél bizonyító ghánai Joseph Printsil ígéretes formáját, és kifejezi óhaját, bárcsak a magyar tinik is hasonlóak lennének.

– De hát sajnos nem látok közöttük hozzá foghatót - szomorkodik. – Igaz, a felnőtt válogatottban Sallai Roland viheti még valamire, ugyanakkor viszont számomra érthetetlen, mi történt Kleinheisler Lászlóval. Pedig micsoda ígéretként robbant be a magyar futballba..!

Gera papa úgy elemez, a tehetséges magyar fiatalok túlságosan hamar külföldre kerülnek, és ott gyorsan elszürkülnek, ebből (is) fakadóan a magyar futball megmarad középszinten.

– No de majd Zoltán hatéves fia, Jonatán hallat magáról! - igyekszünk lelket verni beléje.

 – Tudják, amikor a fővárosban vagyok a fiam családjánál, előkerül a labda a kertben, és passzolgatok az unokámmal, akinek lábtartása a fiamét idézi. Zoli nem adja be őt fociakadémiára, inkább ketten tanítgatjuk. Nincs már messze az idő, amikor rugdalhat nekem kapura.