Bálint György: Egyre népszerűbb a levendula

Az utóbbi években igen népszerűvé vált a levendula, amin nem is igen csodálkozhatunk, ha tudjuk, hogy milyen sokoldalú ez a szerény külsejű, de különösen kellemes illatot árasztó évelő félcserje.

Őshazája a Földközi-tenger partvidékén van, ahol már az őskorban gyűjtögették vadon termő, kékeslila virágát. Legfőbb termelője Dél-Franciaország, különösen a Provence, ahova a szelíd dombok déli lejtői virágzáskor milliószámra csábítják a természetkedvelő turistákat. Egyszer alkalmam volt levendula virágzás idején ezen a termékeny vidéken járni, megcsodálni a pompázó virágmezőket és arra gondoltam, hogy a mi tavasszal virágzó, sárga repcetábláink és a nyáron virágzó napraforgótáblák látványát vajon illően megbecsüljük-e?

BorsOnline (@borsonline) által megosztott bejegyzés, 2017. Máj 23., 01:42 PDT

Nálunk először 1920-ban telepítettek nagyobb levendula-ültetvényt a Tihany-félszigeten, ahol  a növény kedvező körülményeket talált és bőséges virágtermést hozott, amelyből a helyszínen készítettek illatszer alapanyagokat. Manapság a legnagyobb levendulatermelő a pannonhalmi apátság gazdasága, ahol mintegy hét hektárnyi ültetvényt gondoznak, s a virágokból illatszereket, mézet, bort készítenek.

A levendula virág az alapanyaga az első parfümnek, amelyet már Nagy Katalin orosz cárnő, Nagy Frigyes német császár és J.W. Goethe költő is sokra becsült, Napóleon pedig a levendula- olajat kockacukorra csepegtetve csemegeként fogyasztotta. Ez az olaj a legfőbb alkotóeleme – a citrom, a keserű narancs és a bergamott mellett – az eredeti a kölnivíznek (Eau de Cologne) is. A máig titkos recept alapján készülő kölnivízet egy szerzetes találta fel és ezt ajándékozta Wilhelm Mühllenz kölni kereskedőnek, aki felismerte a jelentőségét. Ebben az időben a franciák foglalták el Köln városát és parancsnokuk arra utasította katonáit, hogy a jobb eligazodás érdekében minden lakóházat számmal lássanak el. Mühlhenz úr háza a 4711. számot kapta – erről a házról nevezték el a kölnivizet és látták el a máig használatos 4711 márkanévvel.

Nálunk főként a francia levendulát  termesztik és ültetik a házikertekben is. Ez meszes, kellő tápanyagtartalmú talajon érzi magát a legjobban, de a szélsőséges (szikes, laza homok) talajok kivételével az ország egész területén megél. Szereti a napos, meleg helyet, ahol  gömb alakú, 40-60 cm. magas bokorrá fejlődik. Ibolyáskék fürtvirágzatai június-júliusban nyílnak, és – a termőhelytől függően – 0,6-3,0% illóolajat tartalmaznak.

A levendula dugványozással, feltöltéses bujtással és tőosztással szaporítható. Az előnevelt  palántákat tavasztól késő őszig lehet elültetni. virágágyak szegélyezésére, sziklakertbe, virágágyba, vagy akár ablakládába ültetve. Öntözni csak az ültetés után kell kétszer-háromszor, de bőségesen. Nem igényel sok gondozást, de a hajtásait május-júniusban 8-10 cm magasságban vissza kell metszeni.

Elődeink igen régen használják a levendulát fehérneműs szekrények illatosítására, a forrázatából nyugtató hatású teát készítenek. Elősegíti a testi és szellemi frissességet, relaxáló,  antibakteriális, bőrápoló hatású, tehát igen sokoldalú virág.