Zsidró Tamás: Vendégem soha nem volt a barátnőm

Nagy nőfaló hírében állt, ennek volt alapja?

Tizenkilenc évig teljesen normális, monogám párkapcsolatban éltem a feleségemmel.

Előtte?

Előtte meg fiatal voltam. Az elég normális, hogy egy fiatal pasi megy ide-oda. Ez a dolga, hogy felnőttkorára megfelelő tapasztalatot szerezzen, ne legyen idióta. Tudja, miről szól egy nő. Nőfaló… egy női fodrász sokkal inkább „tűzvonalban” van, mint egy vasgyári munkás.

Eszembe jut a dal: Gedeon bácsi, a nők bálványa. A női fodrászokat széttépik a nők?

Szét nem tépnek, de sokkal közelebbi kapcsolatba kerülünk a hölgyekkel, sok mindenbe beavatnak. De vendégem soha nem volt barátnőm. Az üzletből én még kapcsolatot nem építettem. Nem emlékszem rá. Az olcsó dolog. Könnyű ott kukorékolni, ahol te vagy a kakas. Olyan persze volt, hogy utána a vendégem lett.

Ezért az „előnyért” érdemes fodrásznak menni?

Nem! Engem az Isten is fodrásznak teremtett. Egész éle­temben az akartam lenni, az is lettem. Nem voltam túl jó ta­nuló, egész nap a nők körül járt az eszem. Tizenegy évesen már mostam a hajakat, és jókat tudtam beszélgetni a hölgyekkel.

A tizenkilenc év házasság alatt nehéz volt hűségesnek maradni?

Nem! Előtte megtettem mindent, amit akartam, nem volt gondom a hölgyekkel. Kiéltem magam, nem kellett kujtorognom. Tudom, most az jár a fejedben, hogy félreléptem, de nem csaltam meg a feleségem. Ha csinálok valamit, akkor azt rendesen csinálom.

Elhiszem, de aztán mégis csak válás lett a vége.

Sajnos a mai világban pikk-pakk véget lehet vetni mindennek. Az egész világ arról szól, hogy cseréld le egy újabbra. Ebbe a kapcsolatok is belekeverednek. Mikor elváltunk,
a középső fiam azt mondta: apa, ez nagyon rossz, de az osztályban én voltam az utolsó, akinek nem váltak el a szülei. Korszerűtlenek voltunk. Sikerült barátságban elválni, nagyon szeretjük egymást. Három gyerek mellett nem tudsz igazán elválni, csak elköltözni. Óriási meló, hogy a gyerekek ne sérüljenek, jól érezzék magukat. Dolgozni kell rajta bőven.

Egyedül jobb élni vagy családban?

Hiszek a családban. Pont ebben a világban, amikor szétesnek az emberek, sokkal fontosabb a család, mint eddig bármikor. Csak nem mindig tudod jól csinálni. A párkapcsolatoknak sok buktatójuk van. Jó néhány műsorban papoltam a családról, és aztán tessék, így végeztem. De szerintem akkor is jobb családban élni, az a normális.

Igaz, hogy nem híve az egyéjszakás kalandoknak?

Ezt tartom, az egyéjszakás kalandok nem az én életkoromnak megfelelőek. Annál komolyabbnak tartom magam.

Egy ötvenes férfi még elég fiatal, hogy új életet kezdjen.

Azért nem olyan fiatal. Ha negyvenről beszélnénk, az más. De ebben a korban párt választani nagyon nehéz. Ha az ötvenes férfinak benőtt a feje lágya és érez magában valamit, akkor nem húszéves lányokat akar maga után rángatni. Harmincöt fölött viszont már erősen kialakult a nők világképe, egyénisége. Újra elkezdeni elölről, megismerni, elfogadni, az nem könnyű. Sőt nagyon nehéz. Ezt az elmúlt egy év alatt megtapasztaltam.

A srácok jól bírták?

Jól vannak. Azt látom, egészen normálisan sikerült átvészelnünk. Dominik 19 éves, idén felvételizik. Igazi poéta, verseket, cikkeket ír. Danika 14, ő a legjobb vízilabdacsapat, a KSI bekkje. Imádja a pólót, három bajnokságon indultak, három aranyérmet hozott haza. Martin nyolcéves, szerintem képzőművész lesz vagy fodrász, mert gyönyörűen rajzol, 3D-ben, nagyon komoly. Most is hozott haza öt rajzot, nem hittem el, hogy ő készítette, olyan különleges technikát használt.

Lehet, hogy egyikük sem viszi tovább az üzletet?

Elképzelhető, volt már olyan. De nagyon szomorú lennék, mert ez a világ legjobb szakmája. Ha megnyerném az ötös lottót, akkor is dolgoznék, csak kevesebbet. Csak azt vágnám, amihez kedvem van, de azt ingyen.

Hogyan telnek a hétköznapjai?

Munkásan. Heti öt napot dolgozom, abból négyet vágok, egyet az üzlettel foglalkozom. A munkám a hobbim. Most jöttem haza Londonból, mert még mindig érdekel, hogy mi felé megy a szakma.

Sosem hagyja abba?

Csak ha elfáradok, ha egyszer felkelek és azt mondom: bemegyek melózi, akkor abbahagyom. Szabó Imre barátom 73 éves és fontos neki, hogy mindennap dolgozzon.

Milyen jövőt tervez?

Az biztos, már nem tervezni akarok, inkább megélni dolgokat. Ez a legnehezebb. Ácsingózni szoktunk, hogy mi lesz, és rágódni, hogy mi volt, de hogy abban a pillanatban mi van, azzal nem foglalkozunk. Most azt gyakorlom, hogyan kell megélni a mát. Családot vinni állandó munka, ez picit a háttérbe szorult. Fogytam húsz kilót és féltem, hogy visszajön. De nem jött, mert edzem, ezért ehetek hizlalóbbat is. Elkezdtem élni.

Egy évvel a válás után hogy érzi, lehet még őrülten szerelmes?

Most Dobó Katára gondol, és ebbe nem szeretnék belemenni.

Átfogalmazom. Egyszer egy 103 éves néni azt mondta, azért élte le a fél életét özvegyen, mert az ember életében csak egyszer szerethet igazán. Hernádi Judit szerint ez nem igaz, hiszen a gyerekeinket is egyformán szeretjük és nem csak az egyiket.

Hernádi Judittal értek egyet, lehetsz többször is őrülten szerelmes. A régivágású embereknél ez lehetett másként, de ma már tudunk boldogan élni.

Ön most boldog?

Persze, természetesen.