Xantus Barbara: Megszoktam, hogy más nővel látom a volt férjem – interjú

Milyen volt együtt dolgozni a volt férjével?

Jóban vagyunk, ezért boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ő rendez majd bennünket. Sose volt a Turayban, én már másodszor dolgozom itt. Jó újra egy társulathoz tartozni. Otthonra találtam. Ez volt az első közös munkánk a válás óta.

Milyen érzés a volt férjét más nő mellett látni?

Most már kezdünk ehhez hozzászokni. Kollégák és jó barátok vagyunk, de ezt fel kellett dolgozni. Végtelenül tisztességes ember, én sem vagyok képmutató. Fontos számunkra az őszinteség, szeretjük egymást, és szerettük is volna boldognak látni a má­sikat.

Hogyan tudtak jóban maradni?

Sok munkával. Így, hogy sok gyerek, sok feleség, nem megy könnyen. Mindenkinek bele kell tennie érzelmi munkát, tisztító beszélgetéseket kell végezni. Az őszinte dolgokban hiszek, vágjon hozzám egy-két poharat, én meg kaparjam ki a szemét, aztán sírjunk együtt és ölelkezzünk össze. Nem látom értelmét a hazudozásnak. Elváltunk, mert barátokká lettünk. Negyvenhárom évesen szerelmes szerettem volna még lenni egyszer ebben az életben. Ez járt a férjemnek is. Szerelemhívő vagyok. Kell az élethez, hogy szerelmes legyek. Egy pohár vízbe, a gyerekeimbe, vagy egy klassz fiúba.

Volt is szerelmes már azóta, ha minden igaz.

Volt egy párom, aztán vége lett, aztán alakult valami, és annak is vége lett, de biztos vagyok benne, hogy leszek még szerelmes. A nagy szerelmek nem túl sűrűn jönnek, egy ember életében kettő-három van. Egy már volt, és még kettő hátravan!

A lányával barátnős a viszonyuk, vagy klasszikus?

Barátnős volt mindig, ez picit visszaütött, mert abba a hibába estem, hogy nagyon felnőtt barátnőnek kezeltem. Ezt nem szabad. Nem mindenkinél nem szabad, de nála észre kellett volna vennem, hogy nem működik. Szigorú voltam közben vele, de ő azt levetette magáról. Arra vágyott, hogy az anyukája legyek, barátnőt azt talált magának. Ezt meg kellett értenem. Mára szépen megrendezte a kapcsolatunkat, tréfásan azt mondanám, jobb rendező szerintem az apukájánál is! Amikor kibukott a probléma, akkor nagyon fejbe lettem vágva, aztán kisimítottuk a kapcsolatunkat. Nagyszerű emberek a gyerekeim, és szerencsésnek érzem magam! Nem volt felhőtlen az anya–lánya kapcsolatunk, de ez már a múlt. Sokat dolgozott magán, és mondta, hogy: „anya, most már van türelmem magamhoz, és hozzád”.

Önnel is ilyen nehéz volt?

Kérdeztem édesanyámat erről, azt mondta, ennyire nem. Bennünket távolabb tartottak a szüleink maguktól, nem érzelmileg, csak nem voltunk haverok. A mai fiatalok úgy általában gond nélkül lehülyézik magukban a szüleiket, ha úgy érzik, hogy nem jó az, amit csinálnak, vagy mondanak. Tisztelettudóbb az én korosztályom, de, hogy ezt miért nem tudtuk továbbadni, azt nem tudom. De most a kisfiamnál nagyon igyekszem. Ha valaki idősebb, és bármilyen ostobaságúnak tűnő dolgot is mond, mégis tiszteletet érdemel, azért a sok mindenért, amit végigcsinálhatott húsz évvel több ideig, mint mondjuk a fiam. A kornak van egy bölcsessége, amit ha mi nem veszünk észre, akkor is van.

Egy ideje tervezi, hogy színházat alapít a XIII. kerületben. Hogy áll a munkálatokkal?

Csúszik a dolog, mert elragadott az élet. Gyerekekkel foglalkozom, élvezem, van egy csoport, akikkel színházi előadásokat csinálunk. Bekéredzkedünk ide-oda, és ott próbálunk. Büszke vagyok rá, hogy többen is olyannyira kedvet kaptak a színészkedéshez, hogy felvételiztek is a Színművészetire.

Kereknek tűnik maga körül minden.

Valóban, jól vagyunk belül, és tiszta, szépek a viszonyok a családban. A világot próbáljuk egy kicsit a magunk képére formálni, a színészeknek ez dolga is.

Maximalistának mondja magát?

Erről hirtelen az jut eszembe, hogy amikor próbaidőszak van, akkor is mindennap tornázom otthon, hogy megőrizzem az alakomat, és rám jöjjenek akár a tíz évvel ezelőtt hordott jelmezeim is. Ha éjjel kettőkor érek haza, akkor sem hagyom ki a tornát, nem zavar, ha 2–3 órát alszom csak. A génjeim is jók, pár évet le tudok tagadni, ha alszom is.

Hogy dolgozza fel az élet hozta nehézségeket?

Próbákon jönnek ki belőlem érzelmek, és így dolgozok fel mindent. A gázszámlától a szerelmi bánatig, örömig mindent. Ez az én pszichoterápiám. Ha pedig nem csinálhatom, akkor van gondom saját magammal is, de ez egy jó időszak most. 

Nem hiányzik a szerelem?

Majd jön, de hiányérzetem nincs. Ciki, de csak egy fotel van otthon, azt hiszem, vennem kell még egyet, hogy jelezzem az univerzumnak, hogy nyitott minden a társ fogadására, mert egyelőre még leülni sem tudna nálunk.