Verebély Iván királynő ellopta a show-t Alföldiék elől

Szinte biztosan zajos siker lesz a Centrál Színház új előadása, a My Fair Lady című musical. De hiába olyan elragadó Tompos Kátya Eliza Doolittle szerepében, mint Audrey Hepburn a legendás filmben, hiába Alföldi Róbert klasszikus, Higgins professzora, a show-t egy olyan színész viszi el, aki mindössze két szót szól a darabban. Verebély Iván olyan a királynő szerepében, hogy arra nincsenek szavak. Tökéletesen helyénvalónak hangzott a folyosón, amikor az egyik táncos finoman odébb tolta Ivánt: „Elnézést, királynőm, nem férek el tőled.”

– Egyet megtanultam, nagyon nehéz nőnek lenni! – legyezte magát a terebélyes aranyruhában Verebély Iván. – Például Puskás Tamás rendező hatalmas melleket álmodott nekem, ami olyan meleg, hogy ez a szerepem egyik legnehezebb része. Nem beszélve az arany női cipőről, amelyben le kell jönnöm a lépcsőn. Hát még a rúzsos száj! A rúzs leszedését olyan dilettáns módon végeztem, hogy sikerült az ajkamra egy gyönyörű véraláfutást csinálnom. Hosszú időbe telt, mire megtanítottak, hogy babapopsikrémmel kell lemosni. Három gyerekem, két unokám és egy hétéves dédunokám van, de még egyiküknek sem jutott eszembe, hogy a popsikrémet a szájamra kenjem. De minden nehézség dacára  csodálatos a Centrál Színház egyetlen örökös tagjának lenni. Együtt játszani Alföldivel, Tompos Kátyával, Ma­gyar Attilával, Cserna Antallal és a többiekkel – sorolja, majd huncut mosollyal hozzáteszi: – Vagy az Illatszertárban Pokorny Liával, akibe még mindig szerelmes vagyok. És Kernnel. Belé nem vagyok.

Puskás Tamás a 13. igazgatója, és Ivánnak ez a szerencseszáma. Állítja, a direktora valóságos főnyeremény.

– 79 éves vagyok, és Puskás Tamás olyan szeretettel vesz körül, rendezőként olyan feladatokkal kényeztet, hogy csak jól lehetek – magyarázza. – Arról nem beszélve, hogy királynőt még soha nem alakítottam, bár királyfit is alig – neveti el magát Iván. – Rengeteg darabban játszottam Shakes­peare-től Woody Allenig, de mindig igyekeztem méltó lenni ahhoz a Nemzeti Színházhoz, amelyben a pályámat kezdtem. Még tagja lehettem a Blaha Lujza téri Nemzetinek, ami egy életre kötelez. Ott Básti Lajossal állhattam egy színpadon, itt Básti Julival. Ez hatalmas ív az életemben, hogyne lennék boldog? A pályán most kezdtem az 59. évemet, ebben a színházban a 49-iket. A királynő jutalomjáték, és büszke vagyok, hogy még méltósággal le tudok jönni a lépcsőn.