Vastag Tamás: Szülőnek lenni nem egy ördöglakat - interjú

Veszprémi fiú, játszik színházban több nagyvárosban, de fellép Budapesten is. Tulajdonképpen hol él?

Most Budapesten, de másfél-két hónapot Győrben, Békéscsabán és Sopronban is eltöltök, ha ott játszom. Mindenhol otthon vagyok, mert az otthon ott van, ahol megteremted magadnak. Hat éve élek ebben a körforgásban. Ennyi rugalmasság kell, hogy legyen az emberben.

Mivel már családja van, ez nyilván nem ilyen egyszerű. Kedvese és kisfia, Samu gondolom, nem utazik önnel.

Ahogy nekik kellemes, rájuk bízom a döntést. De annyit mondhatok, életvitelszerűen Budapesten élek.

Két bátyja van, Csaba és Balázs, hitte volna, hogy ön lesz először édesapa?

Mindig is úgy gondoltam, hogy nekem lesz először családom. Megérzés volt. Bízom benne, hogy záros határidőn belül, az legyen tíz év, mindegyiküknek lesz gyereke. Ez az élet rendje. Akármit dolgozol, akárki vagy, ez minden családban egyformán működik. Nálunk is.

Milyen az apaság?

Nagyon jó dolog! Az embert az utódnemzésre találták ki, genetikailag így vagyunk kódolva.

Mennyire változtatta meg az életét?

Nem borította fel annyira, hogy ne tudnék hozzá alkalmazkodni. Nem érzem, hogy nagyon más lenne az életem.

Tud pelenkázni?

Tudok, azért a pelenkázáshoz nem kell atomfizikusnak lenni. A mostani pelenkákat már „hülye biztosra” csinálják, bárki meg tudja tanulni.

Meséljen Samuról, milyen kisbaba?

Szeretem nagyon! Most lesz hat hónapos. Sír, ha éhes, alszik, ha álmos, mosolyog, ha boldog. Három-négy óránként eszik. Éjszaka is! Úgy vélem, a legnagyobb munka a gyereknevelés. De abban biztos vagyok, hogy nagycsaládos leszek. Minimum három gyereket szeretnék. 

Még csak 25 éves, nem volt önben félelem, hogy milyen lesz szülőnek lenni?

Mitől kellene félni? Nem volt bennem félelem, ez nem egy ördöglakat. Szeretni kell, ez az egyetlen szabály. Ha szeretettel nyúlsz hozzá, nagy baj nem lehet.

Gondolom, igyekszik minél több időt a családjával tölteni.

Persze, ha nem dolgozom, otthon vagyok. Ha három egymást követő napon Békéscsabán és Gyulán lépek fel, akkor viszont nem éri meg közben hazajönni. Három órát autózni azért, hogy hajnali kettő és öt közt otthon legyek, annak semmi értelme.

Valóban. Így is elég fárasztó lehet a sok utazás.

Huszonöt éves vagyok, sosem vagyok fáradt. Arra ráérek később.

Jön a karácsony, Samunak az első, hogyan készülnek rá?

A karácsony a kedvenc ünnepem. Szeretem megélni, ahogy a lelkem eljut a karácsonyig. Készülődés, gondolkodsz, hogy kinek, mit adhatnál és mire hazaérsz, a lelked is hazaér. Ezért szeretem a karácsonyt. Mindenkivel találkozni fogunk mindenhol. December 24–25-ét a családdal töltöm, de 26-án már dolgozom, egészen 31-ig. Elsején szünnap, de 3–4-én már munka van. Csak utána lesz két-három nap, amikor lélegzethez jutok.

Elégedett az életével?

Az életem tökéletes. Azzal foglalkozom, ami régen a hobbim volt, amit szeretek. Mindenem megvan, miért ne lennék boldog?