Vastag Csaba: Hiányzik egy négylábú gyerek - interjú

Számos jó ügy mellett állt már ki a karrierje során, de a kutyák iránti érzékenysége már-már legendásnak mondható! 

Ezért is szeretem az olyan fellépéseket, mint a jövő heti, Budapesten megrendezésre kerülő ​DogMopolitan​ Kutyafesztivál, ahol az állatkínzás elleni küzdelemre tudjuk felhívni a figyelmet. Amikor kicsik voltunk, az öcsém, Tomika az egyik játszótér környékén talált egy nagyon rossz állapotban lévő kiskutyát. Pár gyerek nagyon durván bánhatott vele, az is kétséges volt, hogy életbe marad-e egyáltalán. Hazahozta, és annyira megerősödött, hogy haláláig a családunk tagja maradt. Bevallom, már nagyon hiányzik egy kutya az életemből. 

Csak nem „családbővítésre” készül? 

Ha lesz rá lehetőség, szeretnék örökbe fogadni egy kiskutyát. Végre ott tart az életem, hogy beleférne egy négylábú „gyerek”. A fellépésekre bármikor eljöhet velem, sokat tudnánk együtt lenni. Otthon, Veszprémben szinte mindig mentett kutyusaink voltak, és ezt a hagyományt akarom továbbvinni. 

Úgy tudom, nem csak a kutyaszeretetet hozta fel magával veszprémi gyökereiből a nagyvárosba. 

Kevesen tudják, de ha időm engedi, kertészkedem. Amennyire tudok, paprika, paradicsom vagy fűszernövények területén az önellátásra törekszem. Otthon szinte mindent magunknak termeltünk meg. Ezért gondoltam egy kisebb testű kutyára, aki nem tud nagy kárt tenni a kiskertemben. 

Hogyan fog telni a nyara? 

A következő hónapokban sok koncertünk lesz. A zenekarral szinte meg sem állunk, folyamatosan járjuk az országot, és gyakran koncertezünk külföldön is. Az elmúlt években is a munkáé volt a főszerep. Általában januárban szoktam kiválasztani pár napot, amikor a feltöltődésre koncentrálhatok.

Legújabb dalának jövő héten debütál a klipje, ami a nyár egyik legnagyobb bulislágerének ígérkezik. Tudatos döntés volt az önök részéről ez a könnyedebb hangvétel? 

Teljes mértékben. Most nem szeretnék a zenei pszichológus vagy megmondóember szerepében tetszelegni. Szerzőtársammal, Burai Krisztiánnal az volt a célunk, hogy  egy könnyed, nyári slágerrel lepjük meg a közönséget, ami a bulizási szokásainkról szól. 

Gondolom, egy zenész életében akadnak durva és hangzatos bulitörténetek!

Igen! Nemrég Erdélyben koncerteztünk a zenekarommal, ahol annyira jól sikerült a pálinkakóstolás, hogy az egyik tagunk másnap délután került elő, és csak napokkal később sikerült összerakni az este hiányzó darabkáit.