Varnus Xavér: Törőcsik Mari sorsa a Jóisten kezében van

Hónapok óta nem kaptunk hírt a 81 éves Törőcsik Mari állapotáról, egy ideje sem a barátok, sem a hozzátartozók nem tájékoztatják a nyilvánosságot. A csöndet egyre aggasztóbbnak éreztük, valahányszor érdeklődtünk róla, a művésznő lánya, Teréz hárította el kérdéseinket, aztán jött a teljes a hírzárlat.

Még augusztus elején derült ki, hogy hamarosan hazaengedik a kórházból Törőcsik Marit, ám teltek a napok, s a színésznő csak nem térhetett haza imádott velemi otthonába. Kollégái, még Oscar-díjas rendező barátja, Jirí Menzel is hiába várta szeptember elején a Mafilm százéves jubileumi ünnepségén.

A Ripost szeptember végén írta meg, hogy Törőcsik Marit kiengedték a kórházból, az öröm azonban csak néhány napig tartott, mert állítólag otthonában baleset érte, így visszaszállították a kórházba. Aztán újra hosszú csönd következett, hiába kerestük többször is, telefonját eleinte lánya vette fel, azután pedig senki. Rajongói, barátai hosszú hónapok óta izgulnak érte.

Néhány hete jött a hír: tüdőgyulladást kapott, intenzív osztályon kezelik. A csöndet most régi barátja, Varnus Xavér törte meg. Az orgonaművész Face­book-oldalára írta ki, hogy Törőcsik Mari nagyon rosszul van, tüdőgyulladása nem javul, és ismét az intenzív osztályra került. A hírre nagyon sokan írták: imádkoznak a művésznőért.

– Kórházban van, nagyon izgulok érte – mondta Borsnak megtörten Varnus Xavér. – Nem látogattam meg, mert nem me­rem zavarni. Nem szeretnék róla most többet mondani... Az ő dolga innentől a Jóistenre, a családjára és az orvosokra tartozik – tette hozzá szomorúan az orgonaművész, aki hosszú ideje szoros barátságot ápol a Nemzet Színészével. Olyan szorosat, hogy ők ketten azt is megbeszélték, milyen szerepet szánnak a másiknak a temetésükön: vagy Törőcsik Mari mondja el Kosztolányitól a Halotti beszédet Varnus Xavér ravatalánál, vagy ő fog orgonálni a Nemzet Színészének búcsúztatásán. A művésznő Bér­czes Lászlónak, a vele készült beszélgetőkönyv szerzőjének így beszélt erről:

„Végrendelkezem, ember! Xavér lejön nekem orgonálni, és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. (…) Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. (…) Maár Gyula meg én.. Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája.”