Vajna Timi: Soha nem voltam nálam fiatalabbal

– Milyen típusú fiúk voltak az első szerelmei?

– Első szerelem... még az egyetemen ismertem meg Gergőt, ő nagyon érzelmes srác volt. Szeretett nekem verseket írni. A szülei elváltak, ő nagyon kötődött az anyukájához és hozzám. Miután elváltunk, még sokáig kapcsolatban maradtunk. A második fiú egy nálam tizennégy évvel idősebb, motoros srác volt. Motoros bandája volt... Sokat utaztunk, tőle rengeteget tanultam az életről. Nem voltam soha nálam fiatalabb fiúval. Ez jó is így. Fontos, hogy felnézzek a férfira, hogy tanulni tudjak tőle.

– Miért van ez így?

– Kiskoromban gyámoltalan voltam, nem volt önbizalmam, nem mertem egyedül elmenni sehová. A húgom is ilyen, azzal a különbséggel, hogy én azért szerettem szerepelni, verset mondani, énekelni az iskolai ünnepségeken.

– Térjünk vissza a fiúkra! Merre kalandozott a motorossal?

– Szlovákiában, Spanyolországban, bejártuk motorral Malagát és a Costa Bravát. Annyira tetszett, hogy én is letettem nagymotorra a jogsit. Aztán lett egy kis balesetem. Jött egy mentő­autó, meg kellett állnom, és átestem a motoron. Nem tudtam felállítani, és sokáig senki sem segített. Egyébként a motoros fiú sem tudott elengedni könnyen. Sok apró emléket megtartott, ami hozzám kötődött. Egy dobozban gyűjtötte, és néhány éve oda is adta, hogy nekem is legyenek emlékeim abból az időből. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, megnősült, kisfia született.

– És utána?

– Jött egy pókeres fiú. Gyönyörű volt, jóképű, felnéztem rá, mert zseniálisan pókerezett. De sokat „cseszegetett”, féltékeny típus volt. Veszekedtünk hülyeségeken, mellette sokat sírtam. Ő volt az álompasi, de csak kinézetre.

– Azóta fontosabb a belső?

– Igen! Nekem a legfontosabb a párkapcsolatban, hogy a pasi a barátom is legyen. Hogy felszabadult, önmagam lehessek mellette, egyenrangúnak tekintsen. Érezzem kényelmesen magam a kapcsolatban. Andyvel sosem veszekszünk. Mérleg vagyok, nekem fontos a nyugalom, nem bírom az érzelmi zsarolást, veszekedést, civakodást. Nekem nem a macsós, jóképű pasi jön be, hanem a kevésbé jóképű, de vagány, humoros férfi, aki nem piszkál. Az a legjobb, ha a fiú van oda jobban a lányért. Akkor sokkal jobban kényezteti, kedvesebb vele. A mai srácokból, tisztelet a kivételnek, kiveszett a romantika.

– Andy romantikus?

– Igen, vele nagyon más volt. Nőnapon hatalmas virágcsokrot küldött nekem és anyukámnak is, Miskolcra. Ezért mindig azt tanácsolom a barátnőimnek, hogy inkább idősebb férfiak után nézzenek. A mai pasik nem döntésképesek, nincs jövőképük, és kihasználják a lányokat. Nem beszélnek tisztelettel a nőkkel, inkább, mint a kutyával. Ez nem való. Álljon már meg a menet!

– Milyen önnek egy tökéletes nap?

– Leülünk, beszélgetünk a kertben vagy a jacuzziban, körülöttünk játszanak az állatok. Vagy egy szigeten, a tengerparton nézzük a csillagokat. Olyan sötét van, hogy nem látsz mást, csak a szivar végét és a csillagokat.

– Andy meg tudja adni azt, amire vágyik?

– Meg tudja, mert nyugodt, jótét lélek, aki helyrebillentett a Damu-ügy után. Akkor bántalmazottként jöttem ki egy kapcsolatból. Lehet, ha nem onnan jövök, visszautasítom. Mondjuk, így is visszautasítottam, de akkor biztosan nem találkozom vele másodszor. Ő is rossz periódusban volt, elvesztette a fiát. Két sérült lélek találkozott. Talán ez a titok, hogy akkor pont szükségünk volt egymásra. Nyilván sokan támadnak, sokszor megkapom, hogy Timi, fiatal vagy, kaphatnál fiatalabb pasit, akitől kapásból lehetne gyereked. De én hiszek magunkban és abban, hogy ha így hozta a sors, akkor ennek így kell lennie. Andynek negyven évet kellett rám várnia.

– Komolyan visszautasította?

– Igen. És a jegygyűrűt is visszaadtam párszor. Az első találkozásunk után hívogatott az asszisztense, de fel sem vettem a telefont. Nem akartam újból találkozni vele. Aztán eltelt egy hónap, és beadtam a derekam. De nagyon nehezen nyitottam. A kapcsolatunk barátságként indult, felnéztem rá. Bevallom, eleinte azt sem tudtam, hogyan köszönjek neki: csókolom, jó napot kívánok? De kiderült, hogy ő egy fiatal lélek, aki szereti körülvenni magát fiatalokkal a mai napig. Lehet, hogy én is ilyen leszek hetvenéves koromban. Vagy körülveszem magam hét macskával, és kötögetek! (nevet)

– Hogyan utasította vissza a lánykérést?

– Akkor pont egy rendezvényen voltunk. Valami miatt úgy éreztem, nincs itt az ideje, még szeretnék élni. És visszaadtam a kezébe a gyűrűt. Aztán eltűntem. Andy hívogatott engem és anyukámat is. Huszonkilenc éves voltam, nem készültem fel ilyen komoly lépésre. Persze végül igent mondtam. Pontosabban azt, hogy: jó, te vagy a végzetem. Erre négy évet kellett várnia. Soha nem én vetettem fel. A házasság szent dolog, meg kell gondolni, hogy kihez mész hozzá.

– Soha nem bánta meg?

– Soha. Nekem volt a leggyönyörűbb esküvőm, hatméteres uszály, koszorúslányok, Antonio Banderas háza... pont olyan, amilyenről egy kislány álmodik. Azok közül, akik akkor a baráti körömből összeházasodtak, már mind el is váltak. Úgy tapasztaltam, azok maradnak együtt, akiknél idősebb a férfi. Meguntam már az érzelmi játékokat, a megcsalásokat, hogy elhagyjanak. Andy biztosan nem fog egyedül hagyni egy kisbabával. Egyébként ő is azt mondta nekem: fiatalabb korában nagyon csajozós, bulizós volt, most jött el az az időszak, amikor igazán tud koncentrálni a feleségére.

– Boldog?

– Igen, boldog vagyok.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!