Úriemberként viselkedett női szeretőivel Gobbi Hilda

Gobbi Hilda olasz családból származott, nagyapja ismert zeneszerző, karmester, apja amolyan életművész, akire a család nem-igen számíthatott, ezért Hildát fiatalkorától kezdve édesanyja, Gréti néni nevelte a legnagyobb szegénységben. Iskolái elvégzése után a színészakadémián tanult tovább, ezekben az időkben került kapcsolatba az ellenállási mozgalommal, ami egész életére kihatott.

Elkötelezett baloldali volt, de nála ez nem mások megtiprásában, a harácsolásban merült ki, éppen ellenkezőleg: noha ő maga is óriási szegénységben élt, mindig a másokon való segítés motiválta. Már színészként munkát, lakhatást, élelmet szerzett nehéz sorsú kollégáinak, később ő volt a lerombolt Nemzeti Színház újjáépítésének legnagyobb élharcosa, küzdött a Bajor Gizi Színészmúzeum és a Jászai Mari Színészotthon létrehozásáért.

Baloldalisága a második világháború idejéről gyökerezett, amikor még valóban bátorságnak számított az ellenálláshoz tartozni, itt alapozta meg kapcsolatait, többek között Kádár Jánossal és Aczél Györggyel. Ugyan a szocializmusban bűnnek számított a homoszexualitás, ő ebből nem csinált titkot, és úgy tűnt, a rendszer elfogadta másságát, ám nem kizárt, hogy legjobb barátja, Major Tamás 1959-ben éppen emiatt rúgta ki a Nemzeti Színházból.

Gobbi Hildában a Nemzetiből való eltávolítás nem okozott törést, a József Attila Színházhoz szerződött, hovatartozása mit sem változott, továbbra is elkötelezett baloldaliként harcolt a közügyekért, de megmaradt bohém oldala is: sokat ivott – de soha nem a részegségig –, és folyton cigarettázott.

Első ismert szerelme kolléganője, Temessy Hédi volt, akivel budai villájában együtt is élt. Ezt megelőzően és ezután sem titkolta a nők iránti vonzalmát, ő maga szinte férfiként élt, férfiruhákban járt, a nőket előreengedte a bejáratnál, Hédit száz szál rózsával lepte meg egy-egy bemutató alkalmával. Ő maga is úgy fogalmazott gyakran, hogy „olyan pasi vagyok én”, vagyis a nemi szerepeket tekintve abszolút férfiként élte az életét.

A kollégák körében ez sosem volt téma, így ismerték meg Gobbi Hildát, így szerették és becsülték, és gyakorlatilag a Nemzetiből való eltávolításán kívül soha nem is származott hátránya másságából. Pedig akkoriban a homoszexualitás még nem volt elfogadott: 1961-ig bűncselekménynek számított, utána már „csak” betegségnek…

Ennek megfelelően viszonyult a rendszer Galgóczi Erzsébet Törvényen kívül című kisregényéhez is, amelyben a nyíltan leszbikus írónő a nők közötti szerelemmel foglalkozott. Az írásból Makk Károly rendezésében 1982-ben Egymásra nézve címmel film készült, de a rendezőnek külföldről kellett színésznőt hoznia az akkoriban kínosnak számító szerepekre.

Gobbi Hilda a nála 12 évvel fiatalabb Temessy Hédivel megszakította szerelmi kapcsolatát, új párja az említett könyvet jegyző, a még Temessy Hédinél is öt esztendővel fiatalabb írónő, Galgóczi Erzsébet lett. A szintén baloldali érzelmű Galgóczi intellektuálisan is megmozgatta Gobbi Hildát, akinek 1988-ban bekövetkezett halálát csak egy évvel élte túl a forradalmár irodalmár.