Ügyeletes sármőr - Kovács István: rendőrök fékezték meg a rajongóit!

Mivel foglalkozik mostanában?

Egy kis szerepem van a Béres Józsefről készülő négyrészes filmben. Jelenleg azt forgatom. Én személyesítem meg azt az orvost, aki először komolyan foglalkozott a Béres cseppekkel.

Régebben egészen nagy szerepeket játszott. Melyekre a legbüszkébb?

Természetesen a Kárpáthy Zoltán címszerepére, az Egri Csillagok Bornemissza Gergelyére vagy a Fiúk a térről filmre. Nincs olyan szerep, ami ne lett volna fontos a számomra, vagy megbántam volna, hogy elvállaltam. Az említett szerepek idejében, ha valaki romantikus hősre gondolt, nem lehetett elmenni az ön neve mellett. Ezt hogyan élte meg? Sosem úgy éltem meg, hogy  kivételezett vagyok. Mindig a munka érdekességét néztem, persze a lányok is érdeklődtek utánam, ezzel nem is volt semmi gondom. Nagyon elkényeztetett a sors, de én nem éltem ezzel vissza. Engem csak az érdekelt, hogy jól végezzem a munkámat, az pedig csak hab volt a tortán, hogy érdeklődtek a hölgyek irántam. Megtiszteltetés volt a közönség szeretete.

Sok színész számára egyébként is jobban esik a közönségdíj…

Soha nem tüntettek ki állami díjjal, ez viszont egy percig sem okozott semmiféle lelki fájdalmat. Sokkal többet ér, hogy a mai napig nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy valami szívet melengető ne történne velem, a közönségemnek hála.

Nem érezte túlzottnak a rajongásokat?

Nem. Annak ellenére sem, hogy volt olyan eset, amikor kezdő színészként a Bartók Gyerekszínházban játszottam délutánonként, este pedig mentem volna át a Vígszínházba, és több alkalommal rendőröket kellett hívni, ugyanis nem tudtam elmenni a gyerekszínházból, mert több százan ott álltak autogramra várva, és nem engedtek el. Szívesen fogadtam azt is, csak mennem kellett volna tovább az esti előadásra. Ez a pályánk értelme!

Nem szállt a fejébe a túlzott népszerűség?

Valahogy soha nem szédített meg  a népszerűség. Ez lehet a neveltetésemnek is köszönhető. Amikor huszonhétezer levél elárasztott néhány év alatt a kezdő filmjeim után, attól sem lettem más ember. Boldog és büszke voltam, de ettől nem éreztem magam többnek bárki másnál!