Tóth Gabi: Azt szeretem, ha irányítanak

A Passio XXI. című nagyszabású produkcióban kapott szerepet. Mit szólt a felké­réshez?

Nagyon örültem, és az első gondolatom az volt, hogy Alföldi Robi betartotta a nekem tett ígéretét, ugyanis amikor 2013-ban az X-Faktorban meglátott a színpadon, én voltam az extra fellépő, azt mondta, nagyon szeretne velem dolgozni, és reméli, hogy lesz erre alkalom. Gyermeki lelkesedéssel és rajongással, minden szorgalmam, alázatosságom bevetve készülök, hogy bizonyíthassak, hogy itt van a helyem, és méltó vagyok Mária Magdolna sze­repére.

Olyan zseniális színészek lesznek a partnerei, mint Szabó Kimmel Tamás, Stohl András, Feke Pál, Pápai Erika, László Zsolt. Ez félelemmel tölti el?

Kicsit izgulok, de azért magabiztos vagyok, mert egyszer már bizonyítottam színházban, ahol nagyon sok prózai szövegem volt, ráadásul versszerűen megírva, amit haláltermészetességgel kellett előadni, de sikerült megcsinálnom. Várom, hogy itt is bizonyíthassak. Inkább izgalom van bennem, mint félelem. Szeretném megmutatni ezeknek a nagy színészeknek és Robinak is, hogy méltó vagyok erre a szerepre. Ez van bennem.

Alföldi Róbert rendezi, nem fél tőle?

Azt szeretem, ha irányítanak. Nem félek a hangos szótól, a szigortól, azt gondolom, hogy az visz előre. Néptáncoltam tíz évig. A koreográfus, a tánckarvezető kemény ember volt, tőle tanultam szorgalmat. Engem ez visz előre. Nem frusztrálnak a rémtörténetek, amiket Robi keménységéről, szigoráról hallok. Engem ez csak motivál.

Érzékeny ember, azt hittem fél, hogy kiborul.

Érzékeny ember vagyok, de nem gyenge. A gyenge ember borul ki egy olyan szituban, ahol fegyelmezik, szigorúak vele a saját érdekében. Itt minden értem, a produkcióért van. Ez nem lesz probléma.

Mit gondol Mária Magdol­náról?

Nem lehet pontosan tudni, hogy milyen szerepet töltött be Jézus életében. Sokan azt mondják, hogy a bizalmasa volt, rajongott érte, sokan, hogy a szerelmese. Hogy itt milyen megvilágításba kerül a karakter, az a hatodikai próbaidőszakban derül ki. Nyilván elolvastam a szövegkönyvet, de nem tudtam eldönteni, hogy egy naiva, aki rajong Jézusért, vagy első látásra szerelmes lett Jézusba. Megosztó karakter, mint amilyen én vagyok.

Szabó Kimmel Tamás lesz Jézus. Ismeri?

Találkoztunk már filmbemutatón, de vele együtt dolgozni még nem volt alkalmam. Sem a Stohllal. Tudom, hogy profi lesz, nagyon alázatos, sokat fogok tőlük tanulni. Világ életemben olyan ember voltam, hogy szippantottam magamba a nálam profibb emberek tudását. Csodálni akarom azt, ahogyan dolgozik, és abból valamennyit a magamévá tenni.

Lehet, hogy beszippantja a színház?

Azért van önkritikám! Ahhoz, hogy színésznő legyek, komoly szakmai múlt kellene és tanulás. Sosem leszek igazi színész, de mindenfajta zenés, musicales, rockoperás munkában boldogan vállalok szerepet. Az István, a királyban, amit a tapolcai társulattal adtunk elő harminc­ezer ember előtt Kecskeméten, az nagyon nagy visszaigazolás volt, ahogy Győrben a Finito vagy a Shrek.

Mit csinál a Passio mellett?

Készülök az új projektemre, írjuk a dalokat a párommal. Készülünk a nagy turnéra, a fesztiválokra. Zene minden mennyiségben. Megtaláltam a helyem a zenei világban. Nem véletlenül próbáltam ki ennyi stílust. Nem véletlenül váltogattam a külsőmet. Minden stílusból ki akartam szedni bizonyos elemeket ahhoz, hogy végre összeálljon az, amit mindig is szerettem volna csinálni. Ez az autentikust ötvözni a világzenével, mindig ezt szerettem volna csinálni.

Még sosem láttam ennyire összeszedettnek, kiegyensúlyozottnak, boldognak.

Valami furcsa nyugodtság van bennem. Nem tudom megmagyarázni. 16 éves voltam a Megasztárban, most 30 éves leszek. Azért az ember felnő.

Emlékszem, 16 évesen pusztítóan rossz kislány volt.

Ki nem olyan 16 évesen? De örülök, hogy ezt végigjárhattam, hálás vagyok, hogy ilyen fiatalon kerültem bele, mert ami most vagyok, azt annak köszönhetem, amin átmentem. Annyi csodálatos dolog történt velem!

Szerintem az is számít, hogy kivel él együtt. Nem érzem azt az állandó vibrálást. A szerelme biztosan békés természet.

Igen, nagyon nyugis. De legfőképpen a zene az, ami összehozott minket. Zeneileg ő volt az első, aki igazán hitt bennem, önbizalmat adott ahhoz, hogy saját dalokat írjak. Ez szoros kötelék, mert a zene mindennél intimebb és mélyebb dolog. Ránézel a másikra, és tudod, hogy ezt akarod. Mint egy közös gyerek, megszületik a dal.

És szeretik egymást.

Így van, szeret, és ez a legfontosabb. És én is őt.

Minden szerelménél azt mondta, hogy ő az igaz, de most el is hiszem.

Pozitív ember mindenkiben az igazit látja. Nem hiszem, hogy lehet valamit csak félgőzzel tenni. Ez igaz a ma­gánéletre, a munkára. Éljünk meg mindent intenzíven, és legyünk érte hálásak. De nem a legnagyobb lángolástól lesz az igazi, hanem ha kiegyensúlyozottan, harmóniában tudsz lenni vele, magaddal. Ha jó együtt, de külön-külön is megtartjátok az életeteket. Azt rontják el sokan, hogy feladják az életüket, elvesztik saját magukat. Mi értékeljük a magányt, tiszteljük egymás egyedüllét utáni vágyát, ha kell, akkor elvonulunk. De örülünk egymásnak mindig.

Hiányzik még valami?

Egy saját házikó az erdő szélén, közel a városhoz. Rönkház, nagy kerttel, sok állattal. Legyen egy teljesen üveg, csupa ablak stúdió, ami az erdőre néz. Csodálatos lenne ott alkotni. Ezen dolgozom, ezt teremtem meg most.