Törőcsik Mari: csak szívom magamba az életet!

Velem egy kis ékszerdobozra emlékeztető falu az ország nyugati csücskében. A Vas megyei kistelepülésen lakik az élő színész­legenda, akit egy egész ország szeret és tisztel. A csendes kis község egy emberként aggódott hosszú hónapokon át Velem leghíresebb emberéért. Ám szerdán megnyugodhattak, mert Törőcsik Marit majd egy év után kiengedtek a szombathelyi kórházból. A Bors munkatársai csütörtök délelőtt utaztak el a művésznőhöz. Falujárásunk során összetalálkoztunk a helység polgármesterével, Szél Józsefnéval, aki ugyan nyilatkozni nem akart, de megtudtuk tőle, mióta visszatért a művésznő, még nem találkoztak, viszont tervezi, hogy majd felköszönti őt.

A falu egyik lakója már beszédesebb volt. – Mindenki ismeri őt itt a faluban, amikor itthon van, gyakran szokott a háza előtt üldögélni a többi asszonnyal, és naphosszat csak beszélgetnek. Régen, amikor még lejárt a ve­gyesboltba, gyakran próbáltuk előre engedni, de sosem hagyta, sőt azt is megtiltotta, hogy mű­vésznőnek szólítsuk. Akármilyen híres, ő megmaradt embernek – mondta egy szomszéd.

A falu főutcáján haladva rá­akadtunk Törőcsik Mari takaros kis házára. Csengő híján tárcsáztuk a telefonját, és amikor megtudta, hogy miért keressük, csak annyit szólt: „Jöjjön be, aranyoskám, nyitva van a kapu, magától is betalál!”

A nappalit töltött ká­poszta illata lengte be, a háttérből halkan duruzsolt a tévé. – Hát így állunk, így nézek most ki. Megöregedtem 82 éves koromra – kezdte nevetve.

– Tegnapelőtt engedtek ki a kórházból, sajnos nem gyakran tudok látogatókat fogadni, mert az orvosok nem akarják, hogy elkapjak valamit. Nem járok még ki a faluba, de tudják, hogy hazatértem. Szeretek itt lenni ebben a házban, remélem, most már soha többet nem kell visszamennem a kórházba. Ugyanakkor fájó emlékek is kötnek ehhez a helyhez. A férjemmel mindig kacagva versenyeztünk azon, hogy ki lépi át előbb a küszöböt. Nagyon boldogok voltunk itt. Most már egyedül va­gyok, illetve itt a gondozóm, aki 24 órában vigyáz rám – folytatta Törőcsik.

– A fiam Saigonban él, a lá­nyom pedig Pesten dolgozik, ezért nagyon ritkán látom őket. Amíg nem voltam itthon, a szomszéd Margitka vigyázott a házra. Azt tervezem, hogy ősszel visszamegyek Pestre, de nem tudom, hogy jólesne-e újra színpadon lenni. Majd kiderül, hogy leszek akkor. Egyelőre itthon vagyok, erősödöm és szívom magamba az életet – magyarázta Mari.                   

Kapcsolódó jegyzetünket itt találja.