Törőcsik Mari a velemiekről: Sosem engedtem, hogy művésznőnek szólítsanak

Kevesen mondhatják el magukról, hogy egy város annyira megszereti őket, hogy díszpolgárrá avatják. Törőcsik Marinak sikerült kétszer is elnyernie ezt a címet. Először 2005-ben kapta meg, amikor Budapest díszpolgárává avatták a hazai és nemzetközi színház- és filmművészetben betöltött szerepéért, művészi alakításaiért. Vasárnap pedig a velemi önkormányzat tartott ünnepséget a tiszteletére, ahol másodszor is megkapta a kitüntetést. Senki sem vonja kétségbe: kiérdemelte. 

A művésznő 1973-ban járt először Velemben, és azonnal rabul ejtette a település. Több mint negyven évvel ezelőtt vásárolt házat a községben férjével Maár Gyulával, ahol életük legboldogabb időszakát töltötték, és később is – ha csak tehette – azonnal a csendes, határszéli faluba menekült a zajos fővárosból. Ez év januárja óta is ott lábadozik, mióta hazaengedték a szombathelyi Markusovszky kórházból.

Velemben Törőcsik Mari mindenkit ismer, és persze őt is mindenki ismeri és szereti. Az ünnepségen a kőszegi hegyek polgármester asszonya mondott beszédet, amit a művésznő mosolyogva hallgatott végig. A Borsnak meghatottan nyilatkozott az újabb kitüntetésről.

– Köszönöm szépen mindenkinek. Nagyon megtisztelő, örülök neki. Kezdettől fogva annyira boldogok voltuk Maár Gyulával, amiért itt szerettek bennünket, és hamar befogadtak. Több, mint negyven éve élek itt – mesélte a művésznő.

– Rajtunk is múlt, hogy lehetett bennünket szeretni, legalábbis ebbe a hitbe ringatom magam – tette hozzá szelíd iróniával. – Sosem engedtem, hogy művésznőnek szólítsanak a helyiek, csak „Marikázhattak”. Ha előre akartak engedni a sorban, azt sem hagytam. Nem akartam soha, hogy talentumként tekintsenek rám, egyenlő emberek vagyunk.