Törőcsik búcsúja Kocsistól: Évszázadokig nem születik ilyen művész!

A patinás épület aulájában elhelyezett koporsót már az első fél órában elborították a hófehér rózsák és kardvirágok tömege, a rajongók azonban ezek után is megállíthatatlanul jöttek, így a négyórás nyilvános búcsúztató végére szó szerint fehér virágtengerben pihent a pótolhatatlan tehetségű művész koporsója. 

A gyászolók között váratlanul megjelent Törőcsik Mari színművésznő, aki gyengécske fizikai állapota ellenére is fontosnak tartotta, hogy személyesen vegyen búcsút Kocsistól. 

– Egyszer elmentem egy koncertjére – emlékszik vissza a színésznő. – Csodálatos volt hallani, ahogy játszik! Mintha a kezeiben nem lenne csont, kérem, úgy futottak az ujjai a zongora billentyűin, mintha selymet simogatott volna. Mindig megindít engem a tehetség, Kocsis Zoltán talentuma világraszóló volt, ha szerencsés ez a nemzet, talán pár száz év múlva újra születik egy ilyen kaliberű művész – magyarázza az aprócska színésznő, majd a kezébe fogva lapunk munkatársának kezét, mélyen a szemébe nézve azt mondta: – Tudtuk, hogy beteg, de tudja, ha rajtam múlik, én még nem engedtem volna őt el. Nem kellett volna még mennie.

A nyilvános bú­csúztató után Ko­csis Zoltán koporsóját a Farkasréti temetőbe szállították, ahova csak a családtagjai követhették őt. A művész hozzátartozói rendelkeztek úgy, hogy zártkörű legyen a végső búcsú.