Tévével szerződött D. Tóth Kriszta

Jólesett D. Tóth Krisztának, hogy szinte minden komoly televízió megkereste az elmúlt öt évben, ilyen-olyan együttműködéssel. Eddig minden megkeresésre nemet mondott.

– Öt éve azt gondoltam, nekem az intézményes televízió­zásból elég volt – mondta Kriszta. – Az El­viszlek magammal-t indulása után már szerették volna kép­ernyőre tenni, de a válaszom eddig nem volt. Három évaddal, két és fél évvel és tizennégymillió nézővel később ülünk itt, amikor eljött az idő a következő lépésre. Nekem a Spektrum, illetve a Spektrum Home az a szakmai csapat, ami garancia, hogy lehet független alkotó közösségként működhetünk tovább a stábbal és a műsort gyártó WMN-nel. Nem kell rossz kompromisszumokat kötnöm.

Kriszta 2015. március 8-án tette ki az első anyagot a wmn.hu-ra, aminek alapító fő­szerkesztője. Azóta több mint tíz emberért felel.

– Miután eljöttem a tévétől, két évig csak könyvírással foglalkoztam – meséli Kriszta. – Aztán úgy éreztem, kellene csinálni valamit, ami saját, független. Próbáljunk ki egy új hangot a magyar online médiában. Ez volt életem legfontosabb folyamata, aminek egyetlen percét sem bánom. A WMN magazint a saját regényemből keresett pár millió forintból indítottam. Meg kellett tanulnom fő­nöknek lenni, vállalkozást vezetni. Az első fél évben mindent én csináltam. Soha egy pillanatig nem éreztem, hogy feladom, akkor sem, amikor összecsaptak a fejem felett a hullámok. Voltak nehéz pillanatok, végül összeroppantam. Otthon, a ka­napén sírdogáltam a fáradtságtól, és közöltem: nem bírom. Szerencsére körülöttem vannak a barátok, a család, a közvetlen munkatársak, akik segítettek új lendületet venni, és folytattuk az építkezést, aminek ez a mai nap egy fontos állomása.

Kriszta azóta megtanult pihenni. Rátalált arra a ki­kapcsolódási formára, ami a gondolatait is leköti. – Negyvenkét évesen megtanultam lovagolni. A tizenkét és fél éves lányomat vittem a lovardába, ültem a fűben, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem dolgozom a laptopon, ha­nem vágyakozva nézem ezt a csodálatos sportot. Bejelentkeztem egy órára, és olyan szerelem lett belőle, hogy azóta hetente kétszer me­gyek délutánonként. Akkor csak én vagyok, senki sem tud elérni, nem figyelek másra.