Szörnyeteggé válik az elkényeztetett kölyök

Felnőtt az első olyan generáció, amelyik minden realitásérzéket nélkülöz, önző, gyenge és kapzsi - állítja Joseph Epsein amerikai kutató, aki szerint a modern társadalmat a gyerekek irányítják. A magyar szakemberek szerint azonban inkább segítségre szorulnak a modern világban magányossá váló fiatalok.
Felnőtt az első olyan generáció, amelyik minden realitásérzéket nélkülöz, önző, gyenge és kapzsi - állítja Joseph Epsein amerikai kutató, aki szerint a modern társadalmat a gyerekek irányítják. A magyar szakemberek szerint azonban inkább segítségre szorulnak a modern világban magányossá váló fiatalok.
Agresszív, önző nemzedék a mai, vagy a számítógépek és a televízió világában magányosan felnövő, elhanyagolt korosztály? Ezen világszerte vitatkoznak a szakemberek és a szülők.

Joseph Epstein szerint a poroszos nevelést felváltó, mindent megengedő, "az én gyerekemnek legyen jobb" hozzáállás olyan generációt eredményezett, amelyik csak magával törődik, és a pénz az istene. A 16 éves Dávid elismeri: neki valóban mindent megengednek a szülei. – Nálunk alkotmányos királyság van, és én vagyok a király! De nem élek ezzel vissza – teszi hozzá szerényen. Barbi szintén királynőnek érzi magát a családjában. – A szüleim elváltak, így a nevelőapukám a főember a családban, de szinte mindent megengednek nekem és a tesóimnak, és ez jó – véli. Zoltán három gyereket nevelt fel, a legkisebb 21 éves. Szerinte is a gyerekek körül forog a világ, és ez nem mindig helyes. – Természetes, hogy mindent meg akarunk adni a gyerekeinknek, de kordában kell tartani őket. Nem veréssel, de szép szóval és következetességgel – magyarázza az édesapa. Dézsi Erzsébet szerint a mai gyerekeknek nagyobb az önbizalmuk, sok mindenben tájékozottabbak, mint az előző korosztály, de néha alapdolgokat sem tudnak. – Alapvető gyermeki igényük a szeretetre és biztonságra megmaradt, még ha ezt néha nem is juttatják kifejezésre – vélekedik a pedagógus. – Sajnos felbomlott a hagyományos családi értékrend, és nem alakult ki új helyette. Az önmegvalósító anyukák nem tudnak mit kezdeni a gyermekükkel. A látszatra több figyelmet fordítanak, mint a tartalomra. Vannak, akik túlféltik a gyereküket, mások elhanyagolják, és vannak, akik anyagilag erőn felül mindent megadnak, de érzelmileg nem tudnak mit kezdeni a gyerekkel. Sosem szabad elfelejteni, hogy nevelni nem szavakkal, hanem példával lehet.
Roboz Gabriella sem látja olyan sötéten a helyzetet, mint amerikai kollégája: – A normálisan működő családban a szülő az irányító – vélekedik a fiatalokkal foglalkozó pszichológus. – Ha ez felborul, és a gyerek körül forog a világ, akkor átveszi az irányítást, de ez neki sem jó, a családban működési zavar lép fel. Manapság a gyerekek rengeteg időt töltenek a számítógép előtt, ami magányossá, elszigeteltté teszi őket, ez gátolja az önismeret kibontakozását. Véleményem szerint tehát összességében inkább kevesebb figyelem jut a gyerekekre, mint amennyire szükség volna. Inez óvónőként azt tapasztalja, hogy sem a szabadjára engedés, sem az indokolatlan korlátozás nem jó. – Szükség van korlátokra, de a gyerek szabadságát is tiszteletben kell tartani – vélekedik. – Az a jó, ha a felnőtt képes beleélni magát a fiatal helyzetébe.

L.T.