Színésztársai Gesztesi Károly keresésére indultak

A Bánfalvy Stúdió szinte minden darabjában játszott, a közönség imádta. Állva tapsoltak, és ő külön ovációt kapott. Szombat este is telt házzal várták Szegeden, mint mindig. – Ha állva tapsol a közönség, az a színésznek csodálatos élmény – mondja Bánfalvy Ági a Borsnak elcsukló hangon. – Mondtam neki: látod, Karcsi,mennyire szeretnek? Akkor megölelt, dörmögött az orra alatt, hogy látja. Gondolkodtam, hogy voltak-e előjelek, de nem. Semmi! Jó formában volt, jókedvűen, jó erőben. Há­rom komoly főszerepet játszott, A miniszter félrelép, a Nicsak, ki lakik itt? és a Páratlan páros című darabokban. Száraz Dénes, Kiss Ramóna, Suhajda Dani voltak a partnerei. Kis csapat va­gyunk, együtt élünk, utazunk az országban és külföldre is. Több időt töltünk együtt, mint a családunkkal.

A társulat busszal utazik a vidéki fellépésekre, ahol Karcsinak megvolt a kedvenc helye. Mindig a sofőr mögött ült az ablaknál. Vagy velünk nevetgélt, vagy zenét hallgatott.

– Szombaton úgy tíz perccel a tragédia előtt Karcsi felhívta a producert, Ági férjét, Horváth Csabát.

– Olyasmit mondott, hogy „Csabikám, jó a forgalom, mindjárt ott leszek”. Szegedre mentünk volna, a busznál vártuk. Úgy negyven percig nem tudtuk, hogy mi van. Talán defekt, kereket kell cserélni, vagy kifogyott a benzin. A telefont nem vette fel, ezért Csaba Mezei Réka Lédával elindult megkeresni. Hallották, hogy valami baleset van a Ferdinánd hídnál. Odaértek a helyszínre, beszéltek a rendőrökkel. Akkor, ott tudták meg, mi történt. A színészeket Csaba hazaküldte, és ők nem értették, hogy mi történt.

Ági nem tudja sírás nélkül felidézni azt az estét. Se ő, se a társulat nem képes feldolgozni azt, ami történt.

– Feldolgozni? Még felfogni, elhinni sem tudjuk! Ezen kell dolgoznunk. Lejöttünk a Balatonra, aki tudott, jött a társulatból, együtt próbáljuk túlélni. Azt mondják, mindenki pótolható, de ez nem így van. Karcsi nem pótolható! Neki nem volt beugrója sem, mert nem kellett. Mindent megcsinált, mindig ott volt. Ha forgatott, akkor egyeztettünk a produkciókkal. Nézem az sms-eimet, ezt írta nekem pénteken: „Drága Főni! (Puszi jel) Az Isten tartson még nagyon sokáig. Nagyon szeretlek. Macibölény” Így hívtam, mert ő a hivatásunk utolsó igazi nagy bölénye volt, és közben egy drága mackó. Nagyon szeretett velünk játszani. Az utóbbi időben hívták ide is, oda is, végül felhívta Csabát, hogy: „Ha ötöt játszunk, ha ötszázat, akkor is maradok. Nem megyek sehová.” Pedig lehetett volna vendég más színháznál. Ez elmond mindent. Imádta az édesanyját, aki ha tudott, jött velünk. Mindig mondta, olyan boldog, hogy Karcsi köztünk jó helyen van.