Szex közben akarták lelőni a Viszkist

A napokban a Bors közölt egy interjút a Viszkis rablóként elhíresült Ambrus Attilával, aki azt is elárulta, hogy a kilencvenes években, amikor sorban rabolta ki a bankokat, annyira szerették a nők, hogy tengerész módjára minden kerületben tartott egy szeretőt.

Haramia című könyvében egy konkrét történetet is leír.

– Megismerkedtem egy táncos csajjal, amúgy is szerettem az ilyeneket, izmos combok, kemény, feszes fenék – olvasható a Blikkben közölt könyvrészlet.

A Viszkis azt is elárulta, hogy főleg menő luxusautóival nyűgözte le ezeket a lányokat. Volt például egy piros, fehér bőrüléses Audi kabriója. Hasonló történhetett a szóban forgó táncoslánnyal is, aki „elfelejtette” közölni Ambrussal, hogy bizony egy katonatiszt a vőlegénye.

„Az egyik este épp egymásba gabalyodtunk, amikor nyílt az ajtó, és belépett a katona. Még most is látom a döbbent tekintetét, a tehetetlen dühöt a szemében, biztos voltam benne, hogy azonnal pisztolyt ránt, mint Old Shatterhand, és végez velünk. Nálam akkor nem volt stukker, meg aztán ha lett is volna, azért dugás közben inkább a másik fegyverem játszotta a főszerepet... A táncos p...csa halálra rémült, magunk közt szólva, nem csoda. Ő pontosan tudta, hogy tilosban jár, és az a f...szi, aki rengeteg pénzt áldozott rá, aki lakást bérelt neki, aki ruháztatta, apanázzsal jutalmazta, teljes joggal gondolhatta azt: nem illik félrekúrni.”

A táncoslány végül lebeszélte a katonatisztet a Viszkis lelövéséről, azonban a bűnős viszony ezután is tovább folyt. A táncoslány egyik nap bejelentette, hogy feleségül megy a katonához.

„Szombaton Pécsett volt a lagzija, péntek este viszont még én k...tam, a bérelt lakásban. Hancúroztunk, aztán elbóbiskoltunk, s amikor felébredtünk, az én gyönyörűséges szexpartnerem felsikoltott: : Azt a k...va, lekéstem a vonatot, lekéstem az esküvőmet…!”

A Viszkis persze igazi lovagként viselkedett és luxusautójával fuvarozta le Pécsre esküvőjére a csapodár menyasszonyt.

„A közelben leparkoltam, és végignéztem az egész ceremóniát. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de émelygett a gyomrom a látványtól. Pontosan tudtam, hogy az én cicababám úgy pattant ki az ágyból, hogy sem fürödni, sem fogat mosni nem maradt ideje. Szinte megsajnáltam a katonatisztet, és az jutott eszembe, ez velem is megtörténhet bármikor.”