Szerednyey Béla: A nők is hibásak a félrelépésért

Csábíthatók! – Szerednyey Béla felmentené a férfiakat, meggyőződése, hogy a nők is tehetnek arról, ha fiaink néha letévednek az erkölcs útjáról.

Miért? Azért, mert ha egy nő abban a pillanatban feláll, amikor megtudja a férfitól, hogy nős, és dacára a legkitartóbb ostromnak faképnél hagyja, akkor nincs megcsalás. Soha többé nem találkoznak. De ilyen általában nincs! A nő is meg akarja szerezni az imádott férfit, el akarja hódítani, sőt később kizárólagos jogot is formálna rá! Így aztán legtöbbször  a férfi a szenvedő fél, aki persze nem tud dönteni ebben a helyzetben, és így egyre jobban szorul a nyakán a hurok. Belebetegszik, esetleg „csinál magának” egy rákot, az anyagi romlásról nem is beszélve! – Ezért kérem a hölgyeket, hogy inkább a kapcsolat elején vegyék fel azt a bizonyos nadrágot, amit ké­sőbb oly hőn áhítanak hordani, és keményen vessenek véget a flörtnek, ha nem szabad a pálya! Higyjék el, önök az okosabbak, időt spórolnak vele, és nem teszik tönkre három ember életét… a gyerekekről nem is beszélve!

A Jászai-díjas érdemes mű­vész azért fogalmaz ilyen keményen, mert éppen Joe Di Pietro  Ügyes kis hazugságok című darabját próbálja a Madách Színházban. Szerednyey egy apát játszik benne, akinek a fia fel akarja rúgni a házasságát fiatal szeretője miatt, és ő igyekszik lebeszélni, mert úgy véli, a családja fontosabb ennél!

– Pontosan, a darabban is van egy 21 éves, gyönyörű lány, aki belemegy a viszonyba egy nős férfival, aki történetesen a fiam. Ahelyett, hogy elhajtaná! Hiszen akkor nincs csalás.

Ez egy nagyon jó darab! A férfiakat azért érdekelheti, hogy megtudják, hogyan tudnak kikecmeregni egy olyan helyzetből, amit a hazudozáscunami okoz. Sajnos, úgy gondolom, ebben a cserélgetős, megunós világban kétféle férfi van, aki már csalt, és aki majd fog. Ja, és akit csaltak. Persze a felelősség  a mienk is! Még csírájában kell elfojtani a félrekacsingatást, mert ez olyan, mint a horog, befelé könnyen megy, de kifelé szakít. Addig kell lezárni egy ilyen helyzetet, amíg nem szakad. Akkor már túl nehéz. Az apa a saját életéből fogalmaz meg gondolatokat. Ő becsületesen felnevelte a fiát, soha nem csalta meg a feleségét, hűséges volt. De szerelmes, és úgy véli, ez felmenti minden alól! És mindez persze akkor történik, amikor az újszülött kislánya miatt elhanyagolva érzi magát. Ugye hallottunk már ilyen történetet?! Kemény döntésre kényszeríti az embert! Mondjuk a gyermek elhagyása nem szép dolog, de nem tudom, hogy cselekednék, ha Ámor nyila eltalálna egy puha testrészemen! – mondja nevetve.

– Az első házasságomból nem született gyerekem. Harmincegynéhány éves voltam, hamar elváltunk. Aztán sokáig vártam, húsz év után nősültem újra – meséli, de hiába él most boldog házasságban, azt nem tudja, mi a titok. – Talán csak szavak: türelem, megértés, tisztelet, szolgálat, és persze szeretet!  Nincs recept, mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja. Bízni kell a szerencsében, nem  engedni a kísértéseknek. És egy nőnek igenis egyformán meg kell osztania a figyelmét a gyermeke és a férje közt, bármilyen nehéz is. Különben nem megy… illetve megy…a férfi!