Szentpéteri Csilla: Nem tudok leállni - interjú

Nagyon becsapós az életkora, éveket letagadhatna a korából. Hogyan csinálja?

Jó lenne most azt mondani, hogy minden héten háromszor sportolok, kétszer járok kozmetikába és minden falatot megnézek, hogy az biztos egészséges legyen. Nem így van! Mindig elhatározom, hogy a következő hétfőn elkezdek sportolni, és nyárra tökéletes testet produkálok. Időközönként belendülök, például tavaly augusztusban, két hónapig kitartóan edzettem, aztán jött közel három hét amerikai tartózkodás. Utána egy hetet pihentem és kezdődött az itthoni másfél hónapos turné. Amikor végre lett volna idő a súlyzók emelgetésére, jött a karácsony, majd beindult az újévi szezon. Márciusban elvonultam alkotói szabadságra, gondoltam, egybekötöm jó kis edzésekkel, aztán tüdőgyulladással nyomtam az ágyat. Mire rendbe jöttem, indult a tavaszi nagy turné. Na, ez formában tart, az biztos!

Doppingolja a munka?

Olyan lelki-fizikai kábítószer ez nekem, amitől azt érzem, hogy folyamatosan fiatalodom. Dinamizmustól, temperamentumtól porzik a színpad. Viccesen szoktam mondani, hogy az öltözőben a telefon helyett magamat kapcsolom a töltőre. 

A rengeteg elfoglaltság mellett az étkezésekre oda tud figyelni?

Mindent eszem, amit szeretek, de kiskorom óta mértéktartó vagyok. Nem esik nehezemre befejezni idő előtt a legfinomabb falatokat sem. A cukrot évekkel ezelőtt kiiktattam, nem vagyok édesszájú. Az igazi csábítás nálam maximum a sárgadinnye, az eper és az őszibarack. Rengeteg zöldséget fogyasztok, imádom a húsokat és a leveseket.

Említette, hogy nemrég beteg volt. Mit csinál egy kon­certekkel betáblázott zongoraművész, ha ágynak esik?

Életemben egyszer mondtam le koncertet, amikor kis híján beszakadt a gerincsérvem a gerinccsatornába, és mentővel vittek kórházba. Kértem az orvost, hogy azonnal csináljon valamit. Ő azt mondta, ha most elmegyek, és baj lesz, életem végéig tolószékbe kerülök. Hát maradtam az ágyban, röpke három hétig. A különböző kézproblémákra megvannak a speciális gyógymódok, kenőcsök, orvoscsapatok. Játszottam már 39 fokos lázzal, lépni alig bírtam, de amikor kimentem a színpadra, varázsütésre megszűnt minden bajom. A férjem mondta is, hogy „te a halálos ágyadból is ki fogsz kelni, ha koncertre kell menni”. 

Kristóf fia már tizennyolc éves. Kisgyermekkorában anyaként nehéz volt összehangolnia a karriert az anyasággal? 

Hát nem volt egy könnyű galopp, az biztos! Kristóffal egyidejűleg született meg az első új stílusú önálló lemezem, amin klasszikusokat dolgoztam át jazz, blues, rock, latin stílusban és amellyel gyakorlatilag berobbantam a köztudatba. Folyamatosan egyeztettük a naptárakat a nagyikkal, alig várták, hogy csörögjön a telefon. Viszont praktikus volt, hogy a stúdióm a házon belül van, így a fiam tudta, hogy bármikor elérhető vagyok. Ha kitotyogott, nem volt kérdéses, hogy ő az első, az ihlet majd visszajön, és a zenészek meg ittak addig egy kávét.

Fontosnak tartja, hogy a színpadon ne csak a játékával, hanem a külsejével is elvarázsolja a rajongóit?

Nagyon fontos, hogy a megjelenésem nőies, elegáns vagy éppen vagány, fiatalos legyen, hiszen az a Zongorabolygó, melyet 2000 óta művelek, a fiatalokhoz is szól. Gyakran kapok tőlük leveleket, hogy az x ruhadarabot hol vettem. Ami pedig a legnagyobb dolog, hogy rengetegen választottak az elmúlt években példaképüknek. Két órát töltök a színpadon, szeretem jól érezni magam a bőrömben és az öltözékemben, hiszen több tízezer ember jön el meghallgatni és megnézni a produk­ciónkat. 

A színpadon mindig makulátlan a toalettje. A hétköznapokon is a tökéletességre törekszik?

Otthoni környezetben nem erőltetem, hogy úgy nézzek ki, mint aki most lépett ki egy katalógusból. Nem lépdelek tűsarkúban szobáról szobára. Ritkán sminkelek odahaza, szerencsére nem kell rám sok máz, így nem rémül meg senki, ha szembe jön velem a nappaliban és hiányzik rólam a szemtus vagy a szájfény. 

A fellépések után mennyi pihenőt engedélyez magának?

Miután saját magam mene­dzse­re vagyok, így a koncertekhez tartozó összes feladat rám vár. Napi 14 órát dolgozom, már nem is tudom, mi az, hogy pihenni. Nem tudok leállni, munkamániás vagyok. Ez komoly problémát és most már alvászavart okoz. Egyszerre 

8-10 féle dolgon jár az agyam, állandó mozgásban vagyok. Ha nincs koncert, akkor előkészítem a következőt, miközben itthon is próbálok maximálisan helytállni. 

És ha végre lazít?

Nagy szerelmem a vitorlázás. Nyaranta sokat vagyok a Balaton közepén, órákig úszom, ugrálok vagy csak ülök a hajón, hallgatom a hullámokat, szippantom magamba a színeket. Ha nem jutok vízközelbe, jöhet a kártyaparti, imádok játszani, de ha nincs partnerem, megnézek egy filmet vagy olvasok egy jó vastag könyvet. Mániám a cápák tanulmányozása, ha nem félnék annyira, hogy elszakad a csörlő, ketreces merülés lenne minden nyár fő programja.

Mi vár önre a nyáron? 

Remélem, sokszor hasítom a Balaton vizét idén is, aztán jó lenne eltölteni sok-sok napot szülővárosomban, Makón. A tengerre is leugrom, mert kellenek az új számaimhoz az eksztázist hozó nagy hullámok, a kék millió színe. Ősszel jelenik meg az új lemezem, nyáron kezdjük a felvételeket, aztán októberben indul a lemezbemutató turné, és 32 város után folytatódik a Láttad-e már a zenét? ifjúsági látványkoncert-sorozat. Ha minden úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor megint egy igazán jó kis évünk lesz. Legyen! 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!