Szabó Zsófi: Egyszer voltam igazán szerelmes

– Édesapja, az egy éve elhunyt Szabó Gyula nagyon nagy hatással volt önre: miatta kezdett el lovagolni, és tőle örökölte a zeneszeretetét, s ha ellenezte is, de végeredményben miatta lett színész. Ezt a ragaszkodást, rajongva kötődést nehéz lehet egy férfinak túlteljesíteni, aki közeledni akar önhöz.
– Nem jelenteném ki, hogy olyan férfit keresek, mint az édesapám, nem is hiszem, hogy ezt ennyire konkrétan bárki észreveszi. De az tény, hogy minden lány az édesapjába szerelmes, és olyan vonásokat keres egy férfiban, amelyek az édesapjában is megvoltak. Biztos, hogy nem lesz könnyű annak a fiúnak, aki apukám helyébe akar lépni, mert nem is lehet.

– Mik azok az alapvető értékek egy férfi–nő kapcsolatban, amelyeket az édesapjától látott, és ön is elvár?
– A gondoskodás, hogy a férfi legyen a család­fő, a férfié legyen az utolsó szó. Ezt a hagyományos felállást szeretem egy kapcsolatban, amit a szüleimtől is láttam. Bármennyire határozott vagyok, és a saját lábamon állok, úgy gondolom, hogy a férfié az utolsó szó, ő teszi fel az i-re a pontot.

– Ezek szerint könnyen irányítható?
– Nem, sőt, egyáltalán nem hagyom, hogy irányítsanak, mégis szükségem van rá. Engem be kell törni, hogy egy lovas hasonlattal éljek. Igényem volna egy ilyen férfira, de még nem akadt olyan, aki ennek meg tudott volna felelni. Nem mondom, hogy az összes férfival valami baj van, szerintem inkább azzal van baj, hogy megváltoztak a szerepkörök. Ma már egy nő jobban és könnyebben el tud tartani, el tud látni egy családot, mint egy férfi. Ma már egy nő dolgozni tud, elvégezni a házimunkát, gyereket szülni, egyszóval túl erősek lettek a nők.

– Ön is azt mondta, hogy túlságosan határozott.
– Külsőre látszom csak ilyennek, de egy hagyományos női szerepben könnyebben el tudnám magam képzelni. Nem vágyom arra, hogy a gyerekeim mellett reggeltől estig robotoljak, utána hazaérve a lefektetésre csak egy puszit adjak a gyerekeknek. Nem így képzelem a jövőmet, nem akarok olyan anyuka lenni, aki azért dolgozik, hogy megmutathassa, milyen sikeres a munkájában. Ha anyagilag szükség lesz rá, akkor természetesen megteszem, de a sikerért már semmiképp.

– Mit néz meg először egy férfin?
– A fogait, nagyon fontos a gyönyörű fogsor, a mosolya miatt is. Egy szép fogsor ápoltságot sugall. A kéz is ugyanilyen lényeges. Olyan sok szép férfikezet lehet látni, ilyenkor mindig elképzelem, hogy az illető mivel foglalkozik, milyen lehet.

– És a belső milyen legyen?
– Ebből a szempontból számomra a legfontosabb a tisztelet. Tisztelet a másiktól akkor is, ha éppen kicsattanó jókedvünk van, akkor is, ha rossz napunk van. A tisztelet része az is, hogy ha konfliktus van, azt egymás közt beszéljük meg, és ne mások előtt, pláne ne másokkal. Ezenkívül olyan férfi tud meghódítani, aki szenvedélyes. Ez nem csak a romantikában merül ki, a vitatkozás is hozzátartozik egy kapcsolathoz. A vita sok mindent kihoz a másikból, a gondolatait, az érzéseit, a világról alkotott elképzeléseit. Az a legjobb, ha egy heves vitából lesz egy romantikus beszélgetés. Amúgy nincsenek tipikus elvárásaim ebből a szempontból, a spontaneitás a fontos. Ha a romantika izzadságszagú, előre megrendezett, azt nem kedvelem.

– Mennyire könnyen vagy éppen nehezen ismerkedik?
– Közvetlen vagyok, hamar kerülök az embe­rekkel kapcsolatba, de nem vagyok barátkozós típus. Egy kezemen meg tudom számolni, hány barátom van. A szerelemmel is hasonló a helyzet, nem is voltam sokszor szerelmes, sőt, igazából csak egyetlenegyszer. Nehéz igazán szerelmesnek lenni, megtalálni azt az érzést, amikor semmi nem számít, csak a másik. A szerelem nem elhatározás kérdése, olyan dolog, amiben nem számít magasság, pozíció, hatalom, pénz, csak az, hogy ő és én a négy fal között milyenek vagyunk. Szerelem vagy van, vagy nincs, rögtön beüt, már egy kapcsolat elején lehet érezni, hogy lesz-e belőle valami vagy sem. Próbálkozni lehet, de az nem az igazi. Én például az utóbbi években majdnem mindegyik kapcsolatomról tudtam, hogy vége lesz. Egy gyerekkori szerelmem volt, amiről azt gondoltam, hogy sírig tart majd, de túl fiatalok voltunk. Viszont ezt az érzést keresem a mai napig.

– Mi az a bűn, ami egy kapcsolatban még megbocsátható, és mi az, ami már nem?
– Attól függ, hogy a két ember mennyire szerelmes, mi köti őket össze, házasok-e, vannak-e gyerekeik. Előfordulhat, hogy a meg­csalást megbocsátanám. Ha például már van egy házasságban gyerek is, akkor jobban meg­gondolja az illető, hogy kiszálljon-e belőle vagy sem, hiszen már nem csak magára kell gondolnia. Amit azonban soha nem tudnék megbocsátani, az a bántalmazás.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!