Stohl András: Igyekszem minél hamarabb leállni - interjú

Rég vezetett műsort, ha jól számolom, hét éve. Hogy érzi magát ebben a régi-új szerepben a Piramisban?

Remekül! Jól előkészített műsor, nagyon jó munkatársakkal. Igazából olyan, mint a biciklizés, ha jó a műsor, akkor nagyon könnyű jól vezetni.

Mi a plafon, amit a Piramisban meg lehet nyerni?

Akár több mint százmillió forintot is nyerhetnek, ha mindig helyes választ adnak a játékosok, és a labdák is nagy összegű rekeszbe esnek.

Ha ön nyerhetne, mire költené?

Fogalmam sincs, nem gondolkodtam még ezen… Biztosan utaznék. Igen, Afrikába biztosan elmennék vadászni.

Meglepően lelkes a Piramisban, mintha ön is játszana.

Ez olyan műsor, úgy terveztük, hogy lényegileg én legyek a harmadik játékos. Együtt örüljek, együtt sírjak velük. Az nem elég, hogy hogyan esnek le a labdák, az az érdekes, ha látunk sorsokat. Ha belelátunk az életükbe, ha van egy álmuk, ami teljesülhet. Szerencsére ez sokszor sikerül. A labdáknál érdekesebb a játékosok személyisége, sorsa.

Jó színész, eljátssza ezt a lelkesedést, vagy valóban magával sodorja a játék?

Ezen nincs mit játszani. Ott állsz mellettük, tudod, hogy mi a céljuk, látod, hogy ott a lehetőség, aztán elszakad a cérna. Ezért is mondom, ez nekem nem igazán nehéz, sodródni kell velük, akkor megy a dolog. Annyi a dolgom, hogy valamelyest keretek közt tartsam a játékot. Nagyon élvezem, izgalmas. Nincs két egyforma adás, mások a játékosok, mások a motivációik, az egyéniségük. Azt szeretem, hogy nincs séma, hanem mindig más a története a játéknak.

A Sztárban Sztár zsűrijében debütált a TV2-nél. Még azok is, akik nem szeretik, azt mondták, hogy baromi jól csinálta.

Élveztem a feladatot, ott mindenkinek megvolt a saját személyiségében rejlő szerepe. Majka és Szabi a két zenész, a vicces, bolondozós. Claudia volt a karakán női energia, akinek jó humora van. Nekem az volt a dolgom, amihez valamelyest értek is, hogy szak­mai­lag, színészként megítéljem, egy-egy ilyen átalakulás, hogy működik. Nem éreztem és nem is kérték tőlem, hogy legyek más. Abszolút önazonos lehettem benne. Igazából ez volt a titka szerintem. Annyifélék vagyunk, ahány helyzetbe kerülünk. Ez most éppen ilyen.

Összeszokott, szabadszájú csapat, megcsipkedték.

Nem, ez nem vészes. Lehet, hogy kívülről úgy látszik, de nincs ebben semmi olyan nehézség, hogy az embert ez megviselje.

Kislánya, Franciska szinte mindig ott volt, és most a Sztárban Sztár + 1 kicsin is. Szünetben szalad autogramot gyűjteni, meg kell zabálni, olyan édes.

Neki nagyon tetszik, ezért megy. Szerintem minden gyerekben van ilyen típusú rajongás, ezért is jó ez a műsor, mert leköti az egész családot.

Nemrég nyilatkozta a Borsnak, hogy évek óta nem tudott nyaralni, nem volt három egybefüggő napja előadás vagy egyéb elfoglaltság nélkül. Ez brutális!

Brutális, de van az az élethelyzet, amikor ezt dobja a gép, amikor az embernek dolgoznia kell. Akkor kell csinálni, amikor van. Amikor nem lesz, akkor majd pihenek. Bizonyos melókat nem tud az ember lemondani, mert szerződés köti hozzá. Vagy a tévével vagy leszerződve, vagy a színházzal, ahol kiírják az előadásokat, és neked játszanod kell. Nem mondhatod, hogy ma nincs kedvem, vagy fáradt vagyok. Ez ilyen munkakör. Nyilván, ha üzletember lennék, vagy lennének boltjaim, akkor elmehetnék nyaralni, és közben ketyegne a számla. Egy színésznek akkor működik az élete, ha ott van a színpadon, a képernyőn, különben nem. De ezzel semmi baj nincs, az én munkámnak ez a sajátossága.

Önnek is fel kell töltenie az elemeit.

Nem biztos, hogy én attól töltődnék, ha elmennék egy hétre Hawaiira, vagy ahová más ember szeretne menni. Engem más dolgok töltenek fel. Ha kimegyek lovagolni, ha a barátommal, a barátaimmal, a párommal, a gyerekeimmel vagyok. Ezek töltenek fel. A karácsonyt például együtt töltöttük a családdal. Nagyon jól sikerült, ahogy mindig.

Az Álomutazóban olyan édesapát játszik, aki egy idő után rájön, munka helyett több időt kellene töltenie a gyerekeivel.

Mindenki rájön, hogy több időt kellene a családjával töltenie, aztán vagy összejön, vagy nem. Ezt mindenki tudja a fejében, csak az élet nem mindig ezt a helyzetet adja. Igyekszem minél hamarabb leállni. Igyekszem minél több időt tölteni a gyerekekkel. És ez tényleg így van, szépen fordul be a teherhajó.

Vadászni sem volt ideje?

Nem, de majd lesz. Szezon van még január harmincegyedikéig, de talán lesz majd egy-két napom, amikor el tudok menni.

Hogy telt a szilveszter?

Köszönöm a kérdést, nagyon jól, baráti társaságban. Játszottam még harmincegyedikén öt órától, fél kilencig az Örült nők ketrecét, utána szabad volt a szilveszter estém. Másodikán kezdtem reggel a rádióban, és este már játszottam is. Mindenki másodikán kezdett dolgozni.

A Fal–Piramis-konfliktus kapcsán Sebestyén Balázs azt mondta, a Piramisra nemet kellett volna mondania. Eddig nem tette, most szeretne reagálni?

Nincs mit mondanom. Örülök, ha Balázséknak megy a műsor, ha sikeres. A miénk, hála istennek az.