Stohl András: én vagyok a rosszfiú

Annyira nehéz elhinni, hogy a színész frissen, kipihenten, jókedvűen beül a mikrofon mögé a Class FM-ben, hogy el­mentünk és megnéztük. Már túl vannak az első éven, de Stohl András, és Pataki Zita még mindig élvezi a hajnali rádiózást.

– Meg lehet szokni a korán kelést – mondja vidáman a színész, míg az AC/DC zenél. – Kelnek ennél korábban is emberek. Öt óra tíz csak akkor kellemetlen, ha este előadásom van. És szinte minden este van. Tíz, fél tizenegykor fejezem be, és tudom, hogy tizenegy húszkor le kell fe­küdnöm, mert akkor jön ki a hat óra. Sokat számít, hogy az meglegyen. Van, amikor nem sikerül, de olyankor nehezebb, azt megérzem. Hat­ órával már működöm.

A technikus kolléga, Zoli megsúgta, András egyetlenegyszer aludt el, de akkor is csak öt percet késett. Megcsodáljuk, milyen karcsú lett Zita, de azt is észrevesszük, hogy a színész szintén fo­gyott.

– Nem fogytam, csak mostanában nem tudtam gyúrni, in­kább összeestem. De mindjárt összeszedem magam!

Zita Fehérvár mellett lakik, neki jóval korábban kell kelnie. Az ő órája négy tízkor csörög. 

– Kifejezetten megszerettem Zitát és a férjét is – szögezi le András. – Nem nehéz megkedvelni, figyel a másikra, nagyon nő, na­gyon érzékeny. A műsorban is ez a „szerepe”, hogy a női oldalt képviselje. Én vagyok a szabadabb szájú, rosszfiú. Kifejezetten jó kapcsolat alakult ki köztünk, mi is voltunk náluk a párommal, és ők is nálunk. Ez már barátság.

Ha nyár, akkor nyaralás. Zi­táék Madridba indulnak, András Keszthelyre, de nem pihenni. Tizennégyszer játssza a Delilát.

– Szegény Zita, hozzám igazítja a nyaralását. Nem könnyű. Májusban volt kilenc nap szabadságom, és kész. Kilátásban sincs több, mivel augusztus huszadikával kezdődik a szezon. Ez a nyár is elment. Ezt csinálom már harminc éve, apró kihagyásokkal.

Közel két éve él együtt kedvesével, Vicával a színész, aki az­óta megfontoltabb. Beszélt már arról, legutóbb Sütő Enikőnek, hogy a nő képes visszafogni.

– Erről volt szó adásban is, Andrásnak még akkor sem sikerült nemet mondania – szól közbe Zita. – Igazi szív ember. Ugyanúgy köszön a büfésnek, a takarító néninek, és láttam már élő adásban pénzt utalni egy rászoruló kisgyereknek. Hihetetlen érzékeny, sok minden mélyen érinti. Ezt nem szégyelli bevallani a hallgatóknak sem. Előfordult, hogy ő ríkatott meg engem adás közben. Tavaly ősszel megkérdezte tőlem: Zita, mikor adja fel egy nő, hogy gyermeke legyen? Akkor elsírtam magam adásban. Ő velem együtt sírt. Ez előfordult fordítva is, amikor itt volt a lánya. Akkor Andrást hatotta meg, ahogy Luca beszélt róla. Olyanok vagyunk a műsorban, mint egy házaspár. Vitatkozunk, általában én védem az ő barátnőjét, ő az én férjemet.