Sosem találják ki, mire költi milliárdjait Klapka

Régóta „fe­nyegtőzik” vele, de senki nem hitte el, hogy Klapka György visszavonul. A Bors utánanézett, és kiderült, valóban árulja az ingatlanait.

– Ma beléptem a nyolcvannyolcadikba, elég volt! – magyarázza döntését Klapka.

– Eladom az üzletet, a Vámház körút 9-et is. Sokfelé vannak telkeim, azoktól is megválok, még a kőbányaitól is. Az összestől. Nem kell a pénz, de miért álljon ott, ha más tud vele mit kezdeni? A nejem örül, hogy nem dolgozom majd annyit. Mindig nehezményezte, miért kelek reggel hatkor, és miért dolgozom este hatig-hétig, hétvégén is. Ez egy harmincévesnek is sok, és én 1928-ban születtem, az régen volt ám… Persze, hiányozni fognak a kollégák, de úgy szerződöm, hogy ne rúghassák ki őket. Mi egy család vagyunk, már befizettem a jövő évi közös nyaralásunkat is.

Súlyos döntés ez attól az embertől, aki világéletében azt hangoztatta: belehalna, ha nem dolgozhatna többé.

– Négy vállalatot vezetek, leépítek belőle kettőt. A dió­somat nem adom! Azt szeretem benne, hogy egy nyeszlett nyavalyából terebélyes fa lett. Pontosan nyolcezer. Ilyen modern diós nincs még egy Magyarországon. Nem csak lerázzuk ám, sok munka van vele. Csak a géppark egymilliárdba került. A diós mellett az aranysót is szeretném megtartani. Nekem bevált, és egyedül én gyártom Európában. Amerikában már gyógyítanak aranykolloiddal egy ideje. Dolgozni mindig fogok, anélkül tényleg nem tudok élni. A dió is szerelem, de főleg az aranysó. Nyolc hónapja használom, és szerepe van abban, hogy jól vagyok, elkerül a megfázás, a betegség.

Ha az ingatlanosok eladták a vállalkozásait, kisebb vagyon üti a markát. Ebből megvalósíthatná legmerészebb álmait is, de már nem álmodik nagyot.

– Fogalmam sincs, mit kezdek a pénzzel, ezen még nem gondolkodtam. Puritán ember va­gyok, az egyszerű élet tesz boldoggá. Megelégszem ezzel. Nem érdekel, hogy egy vagy egymillió forint van a zsebemben. Nem ér­dekel, hogy mit eszem, milyen ruhát hordok. Nem akarok kaszinózni, szórakozni, repülőt venni. Jachtra sem vágytam soha. Táncosként a hatvanas években bejártam a világot. Éltem Rómában, Londonban, Párizsban, Berlinben. Csak Ausztrália maradt ki, oda azonban már nem me­gyek, mert túl hosszú az út. A kutyáimat imádom, nekik vennék sok húst.