Semmi sem stimmel Hajdú Péter titokzatos ukrán üzlettársával

Valentyna Leinart. Az ukrán állampolgárságú személyről annyit lehetett tudni, hogy 55 éves és lakhelyéül Begany, Kvitkova (Virág) utca 1. szám lett feltüntetve. Tény, hogy hivatalosan Begany település nincs, viszont van helyette Kisbegany és Nagybegany. Utóbbiban meg is lelem a keresett utcát.

Ezen a címen nem létezik

Az egyes szám alól kedves asszony jön ki: – Ismeri Hajdú Pétert? – kérdezem. Határozott nem a válasz. – Pedig Valentyna maga volt az ügyvezetőtársa a közös cégükben – próbáltam felidézni az emlékeket.

Az asszony megnézi a céges papírokat, majd szól még pár szomszédnak: – Itt valamikor lakott egy Valentin nevű ember, de maga nem azt keresi – mondta a nő. A többiek is nézik a céges papíron lévő címet, bólogatnak, hogy a Kvitkova 1 az egyezik, de itt ilyen nevű személy sohanem lakott. – Magát átverhették – mondják nekem, majd rögtön pontosítanak: – vagyis inkább a cégbíróságot, hogy egy nemlétező személyt írtak egy valós cím mellé. Higgyen nekünk, itt sosem fogja megtalálni Valentyn Leinartot, mert ő sosem lakott itt, feltéve ha egyáltalán létezik ilyen személy! – summázták.

Az utca sem létezik

Következhet a Frizbi Kft. jelenlegi ügyvezetője, Vilma Ferencivna Komari. A céges papírok szerint Chornyi Potikban lakik. De melyikben is? Hisz ilyen nevű faluból kettő is van Kárpátalján: az egyik az Ilosvai, a másik a Nagyszőlősi járásban. Nincs mit tenni, elmegyek mindkét településre. Az egyik ukrán, a másik magyar falu, egymástól negyvenegy kilométerre. Az előbbi helyre nem egyszerű eljutni, úthálózat arrafelé nincs, csak kátyútenger, amihez foghatót még nem látott emberi szem. A faluba érve mutatom a pontos címet: 132 Vizvolenja.

– Ilyen nevű utca vagy köz nincs a településen – mondták a helybéliek. Bemegyek a boltba, a kocsmába, tucatnyi ember közül senki nem ismeri Vilma nénit, akiről csak mindössze annyit tudni, hogy 1939 májusában született. De, hogy melyik nap, az már nincs megadva a céges papírokon.

– Menjek a magyarok lakta faluba – tanácsolták. A kátyútengeren átkelve több mit két órába telik, amíg elérem a másik Chornyi Potikot. Elkezdek érdeklődni, jöttömnek híre gyorsan terjedt a faluban.

– Kit keres? – Á, itt olyan nincs – mondják Vilma nénire. – Egy Vilma lakott itt, de őt már régen eltemettük. Ha egyáltalán úgy hívták – bizonytalanodik el az egyik asszony.

A kárpátaljai magyarok segítőkészek, riadólánc leadva, húsz percen belül még az idősebb, hetvenéves korosztály is nekem akar segíteni. De csak azt tudja mindegyik mondani: Vilma nincs, de még a lakhelyéül feltüntetett Vizvolenja sem létezik ebben a faluban sem.

– Nem nagy falu ez, itt mindenki ismer mindenkit– bizonygatják. Kíváncsiságból azért megkérdezik: Miért keresem? – Ő az ügyvezetője jelenleg Hajdú Péter volt cégének, ez ügyben vagyok itt.

– Hát hiába jött, Vilma itt nem létezik – sommázták.