Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter: Újra randizni kezdtünk egymással

Mivel ez egy izgalmas krimi, még arról sem beszélhetünk, hogy kit alakítanak benne. Az együtt játszást soha nem lehet megunni?

Nagy-Kálózy Eszter: Nem, mert minden előadás más és más. A Tökéletlenekben egy váratlan rokoni viszonyba keveredünk. Meglepő helyzet. Szeretünk együtt dolgozni. Pedig nagyon másként működünk egy próbán.

Rudolf Péter: Imádok Eszterrel játszani, de ezzel nem vagyok egyedül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy férj és feleség vagyunk. Ez szakmai kérdés. Vannak összecsiszolódott kollégák, akik nem párok az életben, mégis olajozottan működnek együtt. Mi úgy vagyunk másmilyenek, hogy jót teszünk egymásnak.

A gyerekeiknek míg kicsik voltak, nem lehetett könnyű, ha premier előtt anya és apa is feszült volt.

E: Lehet, de közben azt látták, hogy szeretjük, szívünk, lelkünk a színházban, a filmben.

P: A napi ügymenet összezavarodik, ha egyszerre dolgozunk – ez tény. Ha nem együtt játszunk, akkor a másik viszi a hátán az egészet. De a közös munka idején az élet bürokratikus része romokban hever. 

E: Premier után jön a romok eltakarítása. De ez már rutinszerű. A zaklatott időszakokért kárpótolt mindannyiunkat a nyár.

Jól csinálták, hiszen mindhárman követték önöket a pályán.

P: Beszippantotta őket a szakma. 

E: Nyilván ebben nőttek fel, még ha igyekeztünk is nem „színházi gyerekekként” felnevelni őket. Nem sertepertéltek állandóan a színpad körül. 

P: De nyilván rengeteg előadást láttak, és rengeteg lázas beszélgetés fültanúi voltak. Otthon igyekeztünk nem ebben pácolódni. Azt megtanultuk mind a ketten, hogy lehet legózás közben ravaszul szöveget tanulni.

E: Vagy mosogatás közben.

Egyértelmű volt, megtörtént velünk a csoda 

P: Megmondom őszintén, én is felteszem magamnak a kérdést, hogy működhetett, és nem tudom.

E: Úgy, hogy az ember fiatal, és bírja. Azt gondolja, minden megoldható, ezek nem nehézségek.

P: Mivel az estéink ilyen szervezhetetlenek voltak, nálunk a reggelik voltak szertartásosak. Előfordult, hogy hajnali háromig próbáltam, akkor is együtt reggeliztünk. Két-három órát aludtunk. Ha Eszter Sopronban játszott, utána autóba ült, kettőre ért haza, de reggel hatkor kelt. Nem akarok szobrot állítani magunknak, az országban sok ember harcol meg így vagy úgy a családjáért. Talán a szakmánkban ritkább. 

De ott voltak a nyarak.

E: Szükség is van pihenésre. Szeptemberben elkezdődik az évad, és májusig olyan kevés hétvége, igazi szabadnap van. Az idegrendszerével, a zsigereivel, a fizikumával dolgozik a színész, ami fárasztó. Ez nem panasz, de kell idő töltődni. Az olyan jól ki van találva, hogy dolgozol öt napot, és pihensz kettőt. Ez év közben kevésbé, nyáron inkább kivitelezhető. 

Bosszantóan romantikus vagyok, ezért el kell mesélnie, hogy ismerkedtek meg!

P: Ez szigorúan védett történet.

Emlékszik, amikor először meglátta Esztert, aki szerintem a legszebb nő.

P: Ebben nem lesz köztünk vita. Híre volt már fiatal színésznőként. Láttam a Margarétás dalban, az Édes Annában és Kaposváron is messziről, egy előadás előtt várakozva, ahol Flórát tartotta a kezében. „Civilben” is lenyűgöző volt. 

E: Természetesen tudtunk egymásról, láttuk egymás munkáit, de nem játszottunk együtt. Egy kollégánk mutatott be egymásnak minket.

P: A megismerkedést nem mondjuk el, de a sebességet igen. Augusztus tizenkettedikén találkoztunk, aztán – mivel már be volt befizetve – elmentem nyaralni, Eszter meg próbálni kezdett vidéken, de szeptember elején megkértem a kezét.

E: Három hétre rá, amiből egy hetet nem találkoztunk. Azóta, huszonnyolc éve együtt vagyunk.

Ez tényleg gyors.

E: Igen is, meg nem is. Olyan szerelmesek voltunk, hogy nem lehetett hová fokozni, csak ide. Annyira egyértelmű volt mind a kettőnk számára, hogy megtörtént velünk a csoda, hogy ezt nem kellett már többször körbejárni.

Szerelem első látásra!

P: Nulladikra, ha a tévés élményeket speciális matematikával számoljuk. Mikor bemutattak minket egymásnak, már mindketten szabadok voltunk. Túl egy s máson. És én rögtön kaptam egy kislányt is, Flórát! Aztán hamar csatlakoztak a többiek. Végül is mostanában vagyunk először kettesben, most, hogy kirepültek a gyerekek. Új helyzet.

Lehet újra randizni.

E: Ezt csináljuk, ha éppen nem együtt dolgozunk. 

P: Először azért fura, hogy nincsenek otthon. Flóra régebben, most a két kicsi költözött el.

Flóra Torontóban él, az nehéz lehet.

E: Nagyon, de az számít, hogy jól van.

P: Bárhol legyenek is, a legfontosabb szempont, hogy jól legyenek.

Mióta dolgoznak együtt?

P: Tíz évig nem volt közös munkánk, aztán 2000-ben Vámos Miklós kitalálta az És Rómeó és Júliát, amit azóta játszunk. Addig – érdekes módon – senki nem osztott össze minket.

E: Utána együtt játszottunk a Karády-filmben, és azóta sok mindenben.

P: Rendeztem is Esztert, A vágy villamosában, a Mizantrópban, és 2006 óta játszunk a Centrál Színházban szinte minden darabban együtt.

Egyformán gondolkodnak a tökéletes napról?

E: Biztosan. Ha van egy kis szabadidőnk, akkor megpróbálunk valami kultúrát becsempészni az életünkbe. Valami sport is lenne benne, erdei futás… 

P:  …vagy esetemben foci. Kifejezetten szeretünk kiállításra járni. 

E: Sokkal többet járnék színházba, kíváncsi vagyok a kollégákra. Ha jót látsz, büszke vagy, hogy te is ezzel foglalkozhatsz. 

P: A tökéletes nap negyvennyolc órás kell, hogy legyen.

Vannak barátságok szakmán belül? A filmekben a színészek dívák, nem kedvelik egymást.

E: Vannak barátnőim, sajnos keveset találkozunk. Külön színházakban játszunk, nehéz egyeztetni, pedig annyira jó csak úgy összejönni, fecsegni bármiről. Ezek hiányoznak.

P: Nem mindenki díva, ez alkati kérdés. Drága anyósom mondta, amikor a lánykérés után két héttel mentünk megnézni Esztert egy kaposvári bemutatóra: „maga azért szerencsés, mert Eszter nem délelőtti színésznő”. Ez nagyon jó mondat. Héttől tízig a deszkákon az, aki, különben meg „csak” – ember. Én is az az alkat vagyok, aki nem szereti a vircsaftot, a misztifikálást a munkája körül. Úgyis jönnek csodák, megtalál egy szerep, találkozol rendezőkkel, kollégákkal, amikor sűrűn és szépen megfogalmazódnak dolgok. Csodálatos a szakmánk. Egyikünk sem az az alkat, aki ha játssza Othellót, akkor a kö­zértben öblös hangon vásárol. Ezt nem is engedhettük meg magunknak, hiszen ott volt a három gyerekünk. 

Nagy-Kálózy Eszter

Született: Gyöngyös, 1966. január 25.

1988-ban végez a Színművészeti Főiskolán. Jelenleg a Centrál Színház tagja. Első párja Quintus Konrád színész volt. 1987-ben született a lányuk, Flóra. Második férjével, Rudolf Péterrel 1990-ben kötöttek házasságot. Két gyermekük született, Olivér 1991-ben, Szonja 1994-ben. Kossuth-, Jászai-díjas, kiváló és érdemes művész.

Rudolf Péter

Született: Budapest, 1959. október 15.

1983-ban végez a Színművészeti Főiskolán, de közben már forgat a Cha-cha-cha és a Szerencsés Dániel című filmben. A Centrál Színház tagja. Kossuth-, Jászai-díjas, kiváló művész