Reviczky Gábor: Nem szabad abbahagynom a dohányzást

Hogy szolgál az egészsége ebben a mocskos időben? Megfázás, torok-, tüdőgyulladás? Influenza vagy va­lami?

Nagyon kedves, de köszönöm, jól vagyok. Szedek nagy mennyiségben vitamint. Mindennap dolgozom. Hétfőn a Ridikülben volt velem egy hosszabb beszélgetés. Kedden fotózásra kellett mennem, egy készülő film kapcsán. Mindennap csinálok valamit.

Horgászni megy?

Most alkalmatlan az idő horgászatra, befagyott a Kis-Duna. Néhány lustább hattyú belefagyott, a tűzoltók mentik őket.

Akkor rákapott a vadászatra?

Csináljuk továbbra is az Erdei utakont, ezt az erdőkkel, vadászattal kapcsolatos műsort. (Erdei utakon – Reviczky Gáborral, M5 csatorna – a szerk.) Ha van valami érdekes, elindulnak az országban. Megcsinálom a felkonfokat, a narrációt, de ez így is elég embert próbáló dolog. Rengeteget járkálok az erdőben, mert meg kell érkeznem, amit két kamera és egy drón vesz. Egy megérkezés, minimum két hosszabb gyaloglás. Ha felveszik drónnal, az a harmadik. A mászkálást most szüneteltetjük, mert ilyenkor nem lehet szép képeket felvenni. Tervezgettem, hogy leteszem a vadászvizsgát, de most a hetvenegyedik évemben vizsgázzak le? Imádom csak nézni is a vadat, nem elejteni. De ritkítani kell az állományt, mert például ha három évig nem vadásznának vaddisznóra, nem lenne mit ennünk. Katasztrófa lenne, ha nem lenne vadgazdálkodás. A nagy vadászellenességben az emberek nem tudják, hogy ez milyen komoly munka, és hogy enélkül nem lenne termésünk. Hogy a vadnyulak, micsoda károkat okoznának. Mióta a rókákat veszettség elleni szerrel kezelik, úgy elszaporodtak, hogy alig van fácán és vadnyúl. Az ölyvek, a ragadozómadarak bejárnak a városokba, amit nem szoktak. Sokaknak nem szimpatikusak a vadászok, pedig fontos a munkájuk.

Azért nem tudták elcsábítani a horgászattól. Jól emlékszem, hogy hidegben, északon is járt?

Igen, például Soroya szigetén. Ott kezd kelet felé kanyarodni Norvégia. Az Északi-tenger és a Golf-áramlat találkozásánál rengeteg a hal, ezért is hívják a várost  a tőkehalak tengeri utcájának. Pillanatok alatt ki lehet fogni a megengedett mennyiséget. Nekem egy boton volt egy tizenhárom és fél kilós tőkehal és egy kilenckilós fekete tőkehal.

Hallom ám, hogy rekedt és köhög!

Szinkronizáltam egy filmben, A világítótoronyban Willem Dafoe-t. Annyit üvöltözött és énekelt, hogy elment a hangom. Köhögök, persze, mert cigarettázom, és nem is hagyom abba. Ilyenkor már nem szabad, megszokta a szervezet. Csökkenteni lehet, de abbahagyni nem, és nincsenek is ilyen törekvéseim.

Színházban is ugyanúgy játszik?

Természetesen, négy darabban. A dzsungel könyvében, ami huszonnégy év alatt ezerkétszázhuszonötször ment. A Képzelt beteg húsz éve megy havi egyszer, abban kétszázötvenszer. A Valahol Európában a Pesti Magyarban és a Vidám Színpadon az Egy csók és más semmiben. Decemberben nyolcszor ment A dzsungel könyve duplázva. Nem lehet megunni. A gyerekek kívülről tudják a dalokat, a szöveget, nem lehet lazítani.

Igaz, hogy nem veszi le a meleg Balu jelmezt a szünetben?

Azért, mert meghalok az első rész végén. Balut imádják, ezért gyakran megesik, hogy a gyerekeket be kell hozni az öltözőbe, mert keservesen sírnak. Főleg a kisebbek. Sírnak, de amikor az öltözőben látják, hogy Balu él, megnyugszanak, és nézik tovább az előadást. Nem kell semmit sem mondanom, csak megsimogatom őket.

A gyerekei, unokái látták az előadást?

Négy gyerekem van, és négy unokám. A kisfiam az ötödik nekifutásra tudta megnézni, mert félt. Engem még nem is látott, mert már az első képben megijedt a farkasoktól. Nem minden unokám látta még, de majd egyszer ôk is megnéznek.