Rába Tímeát szíven ütötte fia döntése

A legnagyobb gyermeke épp kirepülni készül a családi fészekből. Édesanyaként hogyan éli meg a változást?

Így igaz, a huszonkét éves fiam, Márk most fog elköltözni a szülői házból. Nem vagyok az az anyuka, aki úgy érzi, jaj, most elveszik tőlem az én kicsi fiamat. Tisztában vagyok vele, hogy ez az élet rendje, a fiatalok idővel kirepülnek és megpróbálnak a saját lábukra állni, önállósodni. A probléma csak azzal van, ha ez nem a megfelelő időben történik.

Márk a megfelelő időben költözik el otthonról?

Szerintem nem. Szíven ütött a döntése, nem számítottam rá, mert azt gondolom, még a tanulásnak, a jövőépítésnek lenne itt az ideje. A barátnőjével azonban úgy döntöttek, hogy önálló életre vágynak. Együtt választottak albérletet és minden ezzel járó teendőt ők ketten intéztek. A fiam dolgozni fog és mindent saját magának teremt majd elő.

Próbálta maradásra bírni?

Nem, még akkor sem, ha nem értek egyet vele. Inkább sokat beszélgetünk, elmondom, mire számíthat és ezt sem azért teszem, mert annyira okos vagyok, hanem már átéltem egy-két dolgot az életem során. Nagyjából látom, melyik döntésnek  mi lesz a következménye és ezeket próbálom előrevetíteni neki.

A tizennégy éves Nina lányának és nyolcéves Noel fiának is merőben új helyzettel kell szembenézniük Márk távozásával. Átrendeződnek a családi viszonyok.

Ők hárman nagyon jó testvérek! Márk sokat játszik Noellel, aki hallgat rá. Gyakran X-boxoznak, trambulinoznak, fociznak együtt. Valamelyik este pedig hármasban tévéztek hajnalig, közben beszélgettek. Furcsa lesz nekik is, de bízom benne, a szülői és testvéri szeretet gyakran hazahívja majd a fiamat.

Ön hány évesen hagyta el a „Mamahotelt"?

Viszonylag későn, huszonnyolc évesen. Nekem így is nagyon nehezen ment az elszakadás, pedig már volt egy gyermekem. Márk akkor volt négyéves. Évekig naponta hazajártam, szinte csak aludni jártam az új otthonomba. Mi négyen vagyunk testvérek, nagyon szoros kötelék volt és van is a mai napig köztünk. Rengeteg szeretetet kaptam otthon és nehéz szívvel hagytam el azt a közeget, azonban megismertem a férjemet és egy év ismeretség után közös életet kezdtünk. A szüleimnek az volt a fontos, hogy boldog legyek. Nem siettették a leválást és mikor eljött az ideje, támogattak. Nagyon szoros a kapcsolatunk. Gyakran találkozunk, naponta beszélünk telefonon, ha pedig épségben megérkezem valahova, az az első, hogy hívom anyát.

Milyen nehézségekkel szembesült az első időszakban?

Talpraesett lány vagyok és mivel már anya voltam, addig is egyedül intéztem a dolgainkat, így némiképp önállósodtam, még ha a szüleimmel is laktam. A főzés azonban olykor kifogott rajtam. Előfordult, hogy például tapétaragasztó lett a borsófőzelékből… Ez viszont nem szegte kedvemet, újra és újra nekifogtam a főzésnek.

Jól tette, hisz mára kiváló szakácsnő lett, amit egy szakácskönyvvel is bizonyított.

Szeretek főzni, de ne higgye senki, hogy nekem mindig minden elsőre sikerül vagy épp nem rontok el olyan ételt, amit előtte már többször is elkészítettem. Sőt! Ha megakadok valamiben, mert például ritkán főzöm az adott ételt, akkor veszem a telefont és hívom anyát.

Milyen értékrendekkel engedi útjára a gyermekét?

Próbáltunk a férjemmel egy mintát eléjük állítani, amiben fontos szerepet kap a becsület, az őszinteség, a bizalom. Ha a bizalom megrendül, akkor az emberben már megjelenik a kétely, de szerencsére ez nem jellemző a mi kapcsolatunkra. Ha ezt tovább viszi, nagy baj nem lehet.

Ön szigorú édesanya?

Nálunk senki sem szigorú. Sem én, sem a férjem. Inkább a következetességre törekszünk, kisebb-nagyobb sikerrel. Én is ilyen elveket valló családban nőttem fel, és ezt próbálom továbbadni. Beszélgetünk, törekszünk a kompromisszumokra és igyekszünk úgy dönteni, hogy az mindenkinek jó legyen. Előfordul, hogy hibázunk, talán sokat megengedünk, de mi is tanulunk közben, és a szeretet vezérel minket. Márk most pont abban a korban van, hogy harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót, Noel pedig apás korszakát éli. Nemrég szerelmes lett egy tízéves idősebb lányba és az édesapjával rózsát is vittek neki. Szóval most nagyon együtt vannak. Ninával igazi anya-lánya kapcsolatunk van. Szoktunk csajos napot is tartani, vásárolunk, beszélgetünk. Szerencsére nem akar nagyon bulizni sem menni, így emiatt egyelőre nem kell aggódnunk. Még előttünk van egy gimi, egy főiskola, így az ő kirepülése hál istennek odébb van. A gyerekek jól érzik magukat családon belül, szívesen megyünk együtt ide-oda. A napokban Zoltán Erika táborában voltunk, és nagyon élvezték.

Árulja el, milyen anyós lesz? Mennyire fog beleszólni a fiatalok életébe?

Nem tudom, csak azt, milyen nem szeretnék lenni. Nem akarok állandóan rajtuk lógni, de szeretném tudni, hogy jól van a fiam. Ha kikérik a véleményemet, akkor megosztom velük, az életükbe viszont nem kívánok beleszólni. Az első hetekben biztos pont az lesz az érdekes neki, hogy kikerül a felügyelet alól, aztán biztosan rájön majd, hol van az otthon, és gyakran hazalátogat. Az én feladatom, hogy támogassam, amiben csak lehet, és ezt meg is fogom tenni!

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!