Pintér Adrienn: Zsonglőrködni kell az időbeosztással - interjú

Egyedül neveli a kilencéves Bencét és Bálintot. Hogyan oldja meg a szünidei a felügyeletüket?

Most épp Angliában vannak, a szüleimnél. Így idén nyáron szerencsém van, hisz rengeteg időt tölthetnek velük. Lesz közös balatoni nyaralás is. Amikor tudok, utazom majd utánuk, de mivel én
hétköznaponként dolgozom, nem tudok napi szinten ingázni Budapest és a Balaton között. Emellett néhány napra Olaszországba is elutazunk.

És mi történik azokban a szünidőkben, amikor nincs családi segítség?

Azt már nehezebb koordinálni. Elmennek napközistáborba. A fennmaradó időben, ha a nagymamám vagy az apukájuk nem tud velük lenni, akkor velem vannak, és együtt megyünk dolgozni. Gyakorlatilag összevissza alakulnak a programjaink, de máshogy sajnos nem tudom megoldani.

A gyerekek általában nem rajonganak a szülő munkahelyén töltött időért.

A fiúk imádnak a szerkesztőségben lenni. Összebarátkoztak a stábtagokkal, jól elszórakoztatják egymást. Viszünk magunkkal laptopot, ipadet, telefont, hogy közben tudjanak min játszani, és ezzel kitöltik azt a pár órát, amíg én a Reflektor adásain dolgozom. Én is tudom, hogy a gyerekeknek nem az az
ideális, ha anyuka cipeli őket magával a munkába, de a nyári szünet két és fél hónap, amit nagyon nehéz megoldani.

Járnak nyári táborokba?

Ottalvós táborban nem igazán voltak még. Iskolai erdei táborban igen, de úgy külön nem. Előre megbeszéltük, mert olyan helyre nem érdemes jelentkezni, ami alapból nincs az ínyükre. A táborok valljuk be, piszok drága mulatságok. Több tízezer forintba kerülnek, és ők ugye ketten vannak, az összeg duplázódik, így még jobban odafigyelek, mikor, mire mondok igent. Azt vallom, ezekre időben el kell kezdeni a felkészülést. Az ember tudja, hogy nyáron táborok vannak, és apránként össze lehet gyűjteni a kívánt összeget, hogy az ne egyszerre terhelje a családi kasszát.

Az egyszerű nyári hétköznapok sem olcsók…

Egy otthonról kimozdulós nap alsó hangon is tízezer forint, így aztán apró praktikákhoz folyamodom. Természetesen ilyenkor kívánságok azok vannak! Rengeteg olyan program van, ahol délután vagy este kedvezményes jegyet lehet váltani. Szerencsére számtalan ingyenes szabadtéri program közül is lehet választani.

Házi szabályrendszert állí­tott fel?

Egy-egy dolgot lehet, de alapvetően szigorú vagyok például a nasizás terén is. Nem lehet egymás után a fagyira és a csokira is igent mondani. Normális, főtt ételt is kell enni. Ha van rá lehetőségem, akkor főzök valamit, aztán elmegyünk programozni és hazajövünk ebédelni. Időnként persze belefér a bűnözés.

Most, hogy már nagyfiúk lettek, könnyebb velük az élet?

Nemmel kell válaszolnom. Sokkal egyszerűbb az ovis időszak. Ott egy hónap szünet volt, és két hétre kineveztek egy ügyeletes óvodát, így valójában csak a másik két hetet kellett megoldani.

Milyen az ikrek magaviselete?

Nem mondom, hogy rosszak, inkább elevenek. Nem azok a típusú gyerekek, akiket az ember lerak a sarokba, és ott is maradnak, viszont nagyon kreatívak, ügyesek, szeretnek kísérletezni és zseniális dolgokra képesek. Pipa akkor vagyok, ha ezt épp takarítás utánra időzítik, és úszik a lakás emiatt a vízben.

Vakáció idején rengeteg gyerekbaleset történik. Ön aggódós szülő?

Ha a nagyszülőkkel vannak, nem féltem őket. Pontosan tudom, figyelnek rájuk. Rá­-adásul apukám orvos, így a vészhelyzeteket is megoldja. Ha az iskolától vannak táborban vagy csak valamilyen külön programon, akkor az a fontos nekem, melyik tanár van velük. Alapvetően természetesen aggódom, de nem parázom túl.

Milyen viselkedési szabályokkal indítja útnak a srácokat a programokra?

Mindig elmondom nekik, hogy fogadjanak szót a felnőtteknek, nem véletlenül kérik tőlük azt, amit, és ne jöjjenek kifogásokkal, miért akarnak kibújni a kérés elől. Hajlamosak megdumálni a felnőtteket. A fiúknak nincs mobiljuk, nem hiszem, hogy ki­lencévesen szükségünk lenne telefonra, ráadásul soha nincsenek egyedül, mindig felügyelet alatt vannak. Így személyesen ők nem tudnak nekem telefonálni a táborból sem, a nevelők pedig nem fognak minden aggódó anyukát végigtelefonálni, hogy telt a gyerek napja. Megtanultam, hogy az a jó hír, ha nincs hír, ha nem csörög a telefonon, de azokban a napokban intenzívebben figyelem a készüléket. Szerencsére eddig nagyobb baj nem történt. Volt, hogy hívtak, betört a gyerek feje, egy hintát kapott az arcába. Sokkot kaptam. Hál’ istennek nem volt nagy baj. Ők fiúk, esnek-kelnek, állandóan tele vannak harci sérülésekkel, sebekkel, ehhez hozzá kell szokni.

Emlékszik a saját gyerekkori élményeire?

A nagyimnak volt egy telke a Duna-parton. Ott töltöttem a nyaraim nagy részét. Bandáztunk, kerékpároztunk, esténként a stégen ültünk. A másik felét edzőtáborokban húztam ki. Szívesen emlékszem azokra az évekre.

Egy anyukának is szüksége van pihenésre. Lesz lehetősége gyerkőcök nélkül pihenni?

Talán igen. Amikor a Balatonon lesznek, elcsíphetek magamnak egy kis időt az önálló feltöltődésre. Nemrég eljutottam az első, csajos, hosszú hétvégés, külföldi kiruccanásomra, és imádtam. Nagyon jól sikerült. Egyébként sokszor csak arra vágyom, hogy átadjam magam a napsütésnek, strandolhassak és kikapcsolhassam az agyam.