Paul McCartney tíz napot ült a csempészett fű miatt - sorozat, 4. rész

Paul McCartney első japán turnéja zajos sikert aratott, annak ellenére hogy már az érkezéskor, a repülőtéren véget ért. A zenész 1980. januárjában egy elhamarkodott döntés következtében 225 gramm marihuánával a zsebében érkezett meg Tokió­ba, amit a helyi hatóságok nem értékeltek igazán.

Vagyis értékelték, tíz nap elzárással és kitoloncolással, amit igen enyhe büntetésnek tartana bárki, aki ült már drogcsempészésért a thaiföldi Bangkok Hiltonként emlegetett szigorított börtönben. Macca soha nem tagadta, hogy élete során gyakorlatilag az összes kábítószertípust kipróbálta, bár megkapó részletességgel először 2004-ben beszélt erről az Uncut magazinnak.

Állítása szerint a hatvanas évek közepétől – persze gombafejű társai hatékony közreműködésével – gyakorlatilag mindent elszívott, felszívott és belőtt, ami a keze ügyébe került, egy alkalommal még a heroint is kipróbálta.

– Nem tudtam, mi az, csak úgy a kezembe nyomták, hát felszippantottam. De nem éreztem semmilyen ha­tást – mondta ak­kor Macca, aki később a kokainra állt rá, egy éven át fo­gyasz­tot­ta rendszeresen, majd jött a kor dizájnerdrogja az LSD, amely jó időre pszichedelikus ködbe burkolta a Beatles munkásságát. Ekkor született a klasszikus LSD-daluk, a Lucy in the Sky with Diamonds, de ide sorolható a Day Tripper és a Got to get You into My Life is.

McCartney a drogutánpótlást sem bízta a véletlenre, a hetvenes években lebukott, hogy a farmján vadkendert nevelt, de abból nem lett börtönbüntetést. A sors fura fintora, hogy míg McCartney korábban szakmányban fogyasztotta a tudatmódosítókat, addig letartóztatása idejére már lehiggadt, és főként „csak” füvet szívott. A 225 grammot amivel Tokióban elkapták, még az USA-ban sze­rezte.

– ­­New York­ból jöttünk, ahol nagyon jó minőségű fü­vet szereztem be. Tudtam, hogy ha­marosan in­du­lunk Japánba, és addig képtelenek le­szünk elfogyasztani az egészet. De a cucc annyira jó volt, hogy nem akartam lehúzni a vécén, ezért döntöttem úgy, hogy ma­gammal viszem – mesélte ké­sőbb. Szerencsére a japánok ha­mar megbocsátottak, öt év után visszaengedték a zenészt, aki a Wingsszel kilenc felejthetetlen koncertet adott a felkelő nap országában.

(Folytatjuk)

Következik: 

5. Így él ma a legenda