Pataki Zitát orrba vágta a szerelem

Jól érzem, hogy nem mindennapi szerelem az önöké?

Éppen hat éve ismerkedtünk meg, Szentiván éjszakáján. Néhány éve elmentem egy táltos előadására. Meséltem neki, hogy a nyári napfordulón találkoztunk és a télin házasodtunk. Azt mondta, hogy ez mélyen megszentelt kapcsolat, ilyennel még nem találkozott. Sorsszerű a találkozásunk. Mielőtt Atival találkoztam, beszéltem Székelyhidi Ági asztrológussal. Tudta, hogy dupla Skorpió vagyok, és kedvelem a Rákokat. Azt mondta: a legcsodálatosabb, ha két szeretett vízjegy találkozik. Ha adhat egy tanácsot, arra is figyeljek, hogy Oroszlán legyen az aszcendense.  Ati Rák Oroszlán aszcendenssel.

Hogy találkoztak?

A barátnőm mutatta be. Limonádéztunk egy teraszon, és titokban odahívta Atit, aki leült mellém, és már az első pillanatban szimpatikus volt, de azt hittem, hogy a barátnőmnek tetszik. Csak miután megbeszéltük, hogy este találkozunk, mondta el Ramóna, hogy nekem szánja. Onnantól kezdve vártam az estét. Minden nő arra vágyik, hogy valaki úgy megérintse a lelkét, hogy várja a következő találkozást. Éreztem legbelül, hogy megfogott. Foci Eb volt, végig kellett néznem egy meccset, utána indultunk a buliba, de már nagyon ott szerettem volna lenni. Végre kiszúrtam a szórakozóhelyen, és már akkor megdobbant a szívem. Egyszer csak azt vettük észre, hogy felvirradt a nap. Életemben nem volt olyan, hogy hajnalig fent maradjak. Végig beszélgettünk, vizet ittunk, és csak egyszer táncoltunk. Egy kareoke-bárban voltunk, ahol csak egyszer énekeltek lassú dalt, Ati arra kért fel. Átölelt. Egy Zámbó Jimmy-dal volt, az Én nem veszíthetek címû. Azóta minden évfordulón táncolunk erre a Jimmy- számra.

És a folytatás?

Másnap Balatonfüreden randiztunk. Egy kiállítást nyitottam meg, hófehér, földig érő ruhában, és kaptam egy csokor virágot. Ati annyit írt: ma velem egy vacsora? Válaszoltam: kilenckor várlak a mólón. Lesétáltam, és láttam, hogy rengeteg ember táncol a mólón. A DJ a barátom volt. Odamentem hozzá, rám nézett, és azt mondta: Úristen, Zita, úgy nézel ki, mint egy menyasszony! Nagyon jó, mert pont a vőlegényemet várom. Igaz, ez csak a második randink, de nem tudom, hogy találom meg ebben a tömegben. Erre bemondta a mikrofonba: Zita várja Attilát a szökőkútnál. Sétáltunk, és tényleg úgy néztünk ki, mint akik most házasodtak. Megint hajnalig beszélgettün. Mondtam, szeretném megismerni. Szeretném, ha őszintén válaszolna, nincs vesztenivalónk.

A „száz” kérdés lista! Miért volt erre szükség?

Mert nem szeretném, ha a kézfogás, a csók elvinne olyan irányba, ami nem feltétlenül azt jelenti, amire vágyom. Ilyen kérdések voltak: mit jelent számára a karácsony? De kérdeztem régi kapcsolatairól, szokásairól. Mélyen, tabuk nélkül, nagyon nyitottan. Minden összecsengett, bármit mondott. Úgy éreztem magam, mintha álmodnék. Varázslat volt, mint a Szentiván-éji álomban. Átment a vizsgán. Olyannyira, hogy a hatodik napon e-mailt írtam a családomnak: megtaláltam a férjemet.

Mit írt az e-mailben?

Leírtam, hogy minden sejtemben átjár a boldogság. Álom és valóság összefonódik. Nem csak érzés, tudom, hogy ő lesz. Az eljegyzési ajándékom az volt, hogy ezt a levelet kinyomtattam, bekereteztettem, azóta ott van a szobánk falán. Három hónap múlva a lánykérés is sorsszerű volt. Ati unokahúgának az esküvőjén beálltam harminchét és fél évesen a hajadonok közé leghátra, amikor dobták a csokrot. Egyszer csak úgy orrba vágott a virág! Azt hittem, eltört az orrom. Szó szerint orrba vágott ez a szerelem! Ati zsebében ott lapult a jegygyűrű. Hajnalban mentünk a reptérre, mert utazott az El Caminóra. Azt mondta, más minőségben szeretne elmenni, és átadta a gyűrűt. Sírtam, csak öleltem őt, és nem mondtam ki az igent, csak bólogattam.

Ki mondta ki először, hogy szeretlek?

Én, a hatodik napon.

Ati nem ijedt meg? Nem futott el?

Nem, ő is szerelmes lett az első este.

Mitől működik a kapcsolatuk?

Azt mondják, sokat kell dolgozni rajta. Ezt nem szeretem, inkább azt mondanám, tudatosan kell élni. A szív mellett ugyanolyan fontos az ész is.

Mondjon példát!

Szabályokat alkottunk. Az otthonunkba csak az a tárgy jöhet be, amire mind a ketten okét mondunk. Ha valaki nem akarja, vétójoga van, nem kell magyarázkodni. Mondok még egyet, a háztartásról. Ő is élt már egyedül és én is. Megbeszéltük, úgy élünk szabadon, mintha külön lennénk, a másik csak besegít a házimunkába. Vagyis nem azt várja, hogy hazajöjjek és bepakoljak a mosogatógépbe, ha ő van otthon, akkor megteszi, mert ez az élet kétszemélyes. Aki élt egyedül, az tudja, hogy ez meló. A szív mellett az ész ugyanolyan fontos. Nem hiszek az eszetlen,  fájdalmas szerelemben.