Pataki Zita extrém sporttal vigasztalódik

Pataki Zita belátja, mióta feladta a küzdelmet a babáért, egyre több extrém dolgot kipróbál. Mintha ezekben a kihívásokban vezetné le a fájdalmát, a feszültséget.

– Lehet, hogy így tűnik, de szó sincs erről! Aki ismer, tudja, hogy az álmaimat, a vágyaimat szeretem megélni, teljesíteni, illetve, hogy már gyermekként bátran kipróbáltam extrém dolgokat. Kétségtelen, hogy úgy telt el öt év, hogy még repülőre sem ülhettem. Nem tudtunk tervezni, elővételben repülőjegyet vásárolni, mert nem tudtuk, mi lesz? Sikerül, vagy menni kell a következő lombikra. A sportról is le kellett állni, csak sétálhattam. Két lombik közt egy falunapon felültem a láncos körhintára, de nagyobb dolog nem férhetett bele. Síelni sem akartam, nem kockáztathattam, hogy eltörik a lábam, a csípőm, és kimaradok a következő lombikpróbálkozásból. Ez az időszak véget ért, és szépen, lassan visszatérnek ezek a nagyon vagány dolgok az életembe.

Tavaly kezdődött Zita „ámokfutása”, amikor a Szigeten leugrott először hét, majd tíz méter magasból egy hatalmas felfújt matracra. Azóta csak veszélyesebb kalandokat kerget.

– Annyi hajmeresztő történetem van! – neveti el magát Zita. – Nem voltam mindig jó gyerek. Az iskolából ellógtam egy futballmeccsre, hogy szurkoljak az iskola csapatának, aztán magyarázkodhattam anyának, hogy ez így rendben volt. Nevetett, mivel mindenből csak ötösöm volt, szerinte is belefért ennyi vagányság. Örült, sőt meg is nyugodott, hogy normális a lánya, nem csak a tanulás teszi ki az életét. Lehet, hirtelen soknak tűnik, amit csinálok, de mindig ilyen voltam. Kicsit szomorú, hogy míg az adatokat mondom az időjárásban, semmi nem jön át a személyiségemből. Bátran kipróbálok dolgokat, de csak olyat, aminek értelme van. Olyasmivel, ami a gyomromat érinti, nem kísérletezem. Rovart, állatszemet, ilyesmit nem ennék, attól tudom, hogy rosszul leszek. A kulináris élvezet tabu! Nem úgy a vitorlázórepülés, amit természetesen kipróbált Budaörsön.

– Néhány hete pedig simán leugrottam 3000 méterről tandemben! – meséli csillogó szemmel. – Nagy vágyam volt megélni a szabadesést. Egyáltalán nem féltem, mert egy profihoz voltam kötve. Legutóbb Zita arról posztolt fotókat, hogy beállt egy készülékbe, amiben mínusz 180 fok volt.

– Nem bírtam ki, hogy ne próbáljam ki. Nagyon szeretek szaunázni, amint megtudtam, hogy mínuszban is van, jégszauna, már mentem is. Tudni akartam, mit bír a testem, lelkem. Mínusz negyvenről indultam – eleveníti fel a történteket.

– Fehérneműben és kis bundás csizmában beálltam a szerkezetbe, ami felemelt, hogy a fejem kint legyen. Három percet kell kibírni, akkor hatásos. Egy percnél éreztem, hogy előjön belőlem az ősi gyerekhiszti, mindjárt elpattan a húr. Kemény volt, nehezen bírtam, de megérte, mert fantasztikusan regenerálja a testet. Jót tesz a bőrnek, feszesít, fogyaszt.