Párja és lánya mellett aludt el Somló

Presser szerint nincs olyan ember a világon, aki haragudott volna Somló Tamásra, és ebben bizony nagyon igaza van: Tamás nem csak tehetséges művész, egy nagyon jó kisugárzású ember is volt, aki mindig mindenkihez kedves volt.

Somló Tamás 68 évesen, hosszan tartó betegség után hunyt el kedd hajnalban. A legnagyobb sikereit az LGT zenekar tagjaként érte el, de az elmúlt években újabb zajos sikert hozott neki szólókarrierje és televíziós szerepvállalása. Zenész volt és artista, egy igazi őstehetség, akiért generációk rajongnak, rajongtak. Mamája, felesége, kislánya, három fia és túlzás nélkül állítható, hogy az egész ország gyászolja őt. Somló nem akart kórházban meghalni, ezért hetekkel ezelőtt hazaszökött – „engem ne zárjanak be” – mondta.

Gyöngyvér és Lili

A zenész gyermekének édesanyja, Gyöngyvér végtelen szeretetről tett tanúbizonyságot az elmúlt években. Noha Somlóval külön váltak útjaik, közös gyermekük érdekében egy fedél alatt maradtak, és az asszony továbbra is Lili édesapjának segítségére volt. Leste Somló kívánságait, szövetségese, támasza volt a harcban.

A Borsnak Gyöngyvér közeli ismerőse azt is elárulta, az utolsó fegyverüket hogyan játszották ki. – Az utolsó hetekben minden este együtt, hárman tértek nyugovóra: Somló mellett ott feküdt Gyöngyvér és lányuk, Lili is. Egész éjjel fogták a két kezét, hogy enyhítsenek a fájdalmain és tisztában legyen vele, soha nem hagyják magára – mondta  a neve elhallgatását kérő barát, aki hozzátette: Somló halála nagyon megviselte a szeretteit.

A legjobb barátok

Horváth Charile, Tamás gyerekkori barátja volt. A zenész azóta nem tudja abbahagyni a sírást, amióta meghallotta a szomorú hírt. – Mit mondjak, mit lehet egyáltalán mondani? – kérdezi zokogva Charlie, akit telefonon értünk utol – Most mindenki a nagy barátja Tamásnak, olyanok nyilatkoznak róla akiket nem is bírt… hát nem akkor kell segíteni, amikor meghalt, hanem akkor, amikor élt! – ömlik a zenészből a keserűség. – Én mellette voltam, mert a barátja voltam. Igazi barátja, gyerekkora óta, az elejétől kezdve. Most meg elment és ez tragédia. Ez feldolgozhatatlan fájdalom. Nagyon szerettem, hiányzik. Nem tudok mást mondani.

Somlónak kevés igaz barátja volt, egyikük volt Köves Pinyó Miklós, a Piramis dobosa. – Nagyon meg vagyok rendülve, de ha őszinte akarok lenni már másfél hónapja minden nap rettegtünk, hogy megjön a rossz hír – mondja. – 18-19 éves korunk óta vagyunk barátok Tamással, vagyis már csak voltunk….a világ legtüneményesebb embere volt, nem ismertem nála tisztább lelket – halkul egy Pinyó hangja.

Vacakabb lett a világ

Somló mindig nagyra tartotta LGT-s zenésztársát, Presser Gábort, aki így búcsúzott tőle: „Ma éjjel elment a Tomi. Évek óta bátran és bizakodva küzdött a betegséggel, dolgozott, hatalmas lelkierővel próbált és tudott úgy tenni, mintha csak valami apró probléma zavarná, de végül alulmaradt. Utolsó fellépésére, Pécsre már nagyon fáradtan, gyengén végső erejéből ment el, simán lemondhatta volna, de nem, ő ilyet nem tett, beteg gyerekeknek szóló jótékonysági koncertet Tomi nem mondott le. Ma éjjel elment Somló Tamás. Vacakabb lett a világ.”

Az LGT-s idők másik harcostársa, Karácsony „James” János utolsó találkozásukat idézi fel, amikor elköszön barátjától. „Több mint 4 évtized barátság. Az örök Zenebohóc. Az utolsó pillanatig játszottál, rám támaszkodva. Ahhoz, hogy megérthessük a gyászt és a veszteséget, közel kell kerülni hozzá, ami nekem megadatott. Köszönöm barátom! Amikor utolsó alkalommal együtt kiszedtük a szaxidat a tokjából, majd a koncert végén visszatettük, nem gondoltuk volna, hogy az lesz az utolsó. Mikor rám támaszkodva mentünk le a színpadról, még mindig hallom a hangodat, ahogy azt mondod, hogy ,,Dzsézikém, megint megcsináltuk."

Koncertre készült

Geszti Péter még közös koncertet tervezett Somlóval. – Lesújtott a hír, noha készültem rá, főleg azután, hogy egy hónapja lett volna egy koncertünk, amit a Tomi lemondott, és ebből egyértelmű volt, hogy már nagyon gyenge, de akkor is rettenetesen fájlalom. Ő maga volt a barátságosság, a kedvesség és a bohém zenész egyben, akiből nagyon-nagyon kevés van még a zenész világban is – mondta megrendülten Geszti.

Szigeti Ferenc a Karthago együttes alapítója, egy kedves történettel búcsúzik. – Egy zseni volt, a jó értelemben vett zenebohóc, bármilyen hangszert adtál a kezébe, mindenből tudott hangokat kicsikarni. Nagyon megrendített a halála. Legutóbb másfél hónapja találkoztunk egy koncerten. Akkor ő már tudta, hogy mivel néz szembe, próbáltam tartani benne a lelket, hogy túléljük, de arról beszélgettünk, hogy ki hogy fogja egyszer abbahagyni a zenélést. Azon röhögcséltünk akkor, hogy egyszer csak a színpadról fogunk leesni a végén…

Kapcsolódó jegyzetünket itt olvashatja el.