Összeomlás helyett: Jakupcsek halálról, válásról is ír

Összeomolhatott volna, amikor elveszítette televíziós munkáját, de Jakupcsek Gabriella nem ezt az utat választotta.

– Tizenöt éve tettem le a cigit, és nem kezdtem újra – szögezte le Gabi, amikor arról faggattuk, hogy mivel vezette le a feszültséget. – Egyetlen káros szenvedélyem van, az alvás. Arról nem tudok le­mondani. Előfordul, hogy va­lamit nem tu­dok megoldani, akkor egész éj­szaka gondolkodom, amit utálok, aztán persze alszom egy jót. De ez nem mostanában volt.

Gabi egy interjúban arról be­szélt, hogy szeret más bőrébe bújni, buszon utazva elképzelni, milyen életek lehetnek a házak ablakai mögött. Nehéz elképzelni, amint tömegközlekedik.

– Valóban elég ritkán utazom buszom, mivel olyan helyen la­kom, ami csak autóval megközelíthető, de azért előfordul. Vidéken is, külföldön is. Sokat utaztam a világban, ezek benne vannak a könyvemben is.

Például a 2006-ban bemutatott dokumentumfilm, a Világ árvái miatt két évig járta a világot, Kongón, Kambodzsán, Vietnamon, Srí Lankán át Kárpátaljáig. Ez a műsor hozta meg neki a Pro Európa díjat, és amit ott látott, ösztönözte arra, hogy vállaljon harmadik gyermeket. Kislányának, Emmának viszont a könyv megszületésében van szerepe. Gabi ugyanis a könyvében arra keresi a választ, hogyan kell megválaszolnia a kérdéseit, ezért is lett a címe Megúszhatatlan – Ahogy a gyerekeimnek el­me­sélem.

– A történetek trambulinja a gyerek kérdése, amire felnőtt válaszokat adok. Ne intsd le a gyereket, ha kérdez, hanem állj bele. Míg magyarázol, benned is kialakul, hogy mit is gondolsz a világról. Sok jegyzetet készítettem, sok hónapon át írtam. Magányosan, bárhol elvonultam, és rengeteg postitet, ragasztós hátuljú papírcetlit használtam – meséli nevetve. – A legnehezebb talán az volt, hogy szelektálnom kellett a jegyzeteimet, mi kerüljön be, mi ne. Van benne olyan, ami nagyon fáj – halál, válás. – Ha a történet nem is az enyém, azért megrázó erről írni, ha te is megélted. Vannak benne olyan beszélgetések is, amik a talkshow-mban kez­dődtek és a könyvben folytatódtak. Arra vigyáztam, hogy ne legyenek benne ismert emberek, ismert történetek viszont igen. Csak azért hagytam abba, mert a ki­adóm szólt: Gabi, lejárt a határidő! Háromszáz oldalnál tartasz, majd folytatod egy másik könyv­ben. Hagyd abba! Ren­geteg minden kim­aradt, de talán majd folytatom.